Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)
Nováki Gyula: Bella Lajos földvárkutatásai
Kalenderbergről elnevezett kultúrkörbe tartozik, de szoros kapcsolat mutatható ki a St. Pölten melletti Statzendorf-Gemeinlebarn - csoporttal is. Patek egyébként, néhány helyi sajátosság alapján, külön soproni csoportot különít el a kalenderbergi kultúrán belül. Patek Erzsébet részletes publikációja 1982-ben jelent meg. Alig két évvel korábban, 1980-ban jelent meg Alexandrine Eibner-Persy részletes feldolgozása az 1890-189l-ben Bécsbe került várhelyi leletekről. A kéziratok hosszú nyomdai átfutása miatt egyik sem tudta figyelembe venni a másikat, tehát egymástól függetlenül dolgozták fel az anyagukat, mégis szinte teljesen azonos eredményre jutottak. Eibner-Persy főleg a Bad Fischau feletti Malleitenberg leleteihez hasonlította a várhelyi leleteket, amire egyébként már Bella Lajos is felfigyelt. De különben Eibner-Persy is a Kalenderberg-kulturához kapcsolja e lelőhelyet (Eibner-Persy 1980). Ki kell emelni Kari Kaus tanulmányát a Kalenderberg-kultúráról, amely 1981-ben jelent meg nyomtatásban. Kaus rövid ideig résztvett Patek ásatásán, és ez alkalommal részletesen leírta a sáncokat (Kaus 1981, 149-158). Végül Nagy László 1979-ben megjelent tanulmányát említem, amelyben a magyarországi őskori tűzkutyákat, más névvel holdidolokat dolgozta fel, ezen belül a soproni Várhely jelentős példányaival is foglalkozott (Nagy 1979). Ha visszatekintünk Bella Lajos megállapításaira, láthatjuk, hogy helyes volt a meglátása, vagyis a Várhely sírjai és a sáncok Hallstatt-koriak, ennek a későbbi szakaszából származnak, majd hosszabb szünet után a kelták lakták a területet es újabb sancokat is emeltek. Bella Lajos 1892-ben a Bad Fischauban lévő Ignaz Hoffmann-féle gyűjteményt tanulmányozta, ahol a város feletti Malleitenberg leleteit látta, és ezeket ő is a Várhellyel hozta kapcsolatba (Ebner-Persy 1980, 26). Az újabb kutatások tehát mindenben igazolták Bella megállapításait. Bella másik nevezetes felfedezése a Károlymagaslat, régi nevén Vánshegy sáncvára és sírhalmai voltak. Ez nagyjából egybeesett a Várhelyen kezdődő kutatásaival. 1888-ban itt is sajátkezűleg tárt fel egy lakógödröt. A következő évben a Várhely foglalta le, majd 1890-ben visszatért a Károlymagaslatra is. Ismét feltárt egy nagy lakógödröt, sok leletet talált, valamennyi a Hallstatt-korból származott. A sírhalmok közül négyet tárt fel, az egyikből a híres várishegyi alakos díszítésű urna származik (Bella 1890/a; 1891/b). 1891-ben a bécsi Anthropologische Gesellschaft a Várhelyen végzett ásatást, de kisebb feltárást a Károlymagaslaton is végeztek Rudolf Hoernesszel. Ugyanebben az évben Bella a Müller Ottóval írt közös publikációban részletesen leírta a Károlymagaslat sáncát is. Térkép ugyan nem készült, de részletes, pontos méretekkel alátámasztott leírása segíségével jól magunk elé tudjuk képzelni a sáncot. Kiemeli a kapu érdekes megoldását, amivel az ostromlókat oldalról tudták támadni. A hegy északi oldalán ő sem találta meg a telep lezárását, itt ma sem 145
