Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Nováki Gyula: Bella Lajos földvárkutatásai

ható délnyugati oldal felől védték a telepet. Tapasztalta, hogy a sáncokban sok cserép van, amiből arra következtetett, hogy a sáncépítést megelőző kor telepének a hulladékai kerültek a sáncok földjébe, tehát a sáncok későbbiek. Erre mutat a két elősánc közötti három sírhalom is, amelyek nyilván korábbiak a sáncoknál. A sírok Hallstatt-koriak, ugyanilyen korú cserepek vannak a sáncokon belüli területen is és magukban a sáncokban is. De a telepen sok a kelta kori cserép is. Érdekes megfigyelése, hogy a lakógödrök (vagy ahogyan ő említette, putrik) alsó rétegében Hallstatt-kon, a felső rétegekben pedig kelta kori cserepek voltak, ami pontos kronológiai sorrendet jelent. Véleménye szerint a sáncokat a Hallstatt-kor végén, illetve a kelta kor elején építették. Hasonló megállapítást tett Müller Ottó (Müller 1887, 79-83)és Szombathy József is (Szombaíhy 1891, 81-86). Bella Lajos 1913-ban távozott el Sopronból, mint nyugdíjas még évekig dolgozott a Magyar Nemzeti Múzeumban. Bella utolsó, 1922. évi várhelyi ásatása után 1927-ben, majd 1932-ben bontottak fel néhány sírhalmot, ezekről sem tudunk semmi közelebbit. Ezután hosszú szünet állt be. Közben a soproni származású, a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozó régész Gallus Sándor írt tanulmányt 1934-ben a soproni Hallstatt-kori alakos díszítésű urnákról, messze északi és a Kr. e. VIII. századi görög geometrikus kultúrkörrel mutatott ki kapcsolatokat. Gallus a közleményében már a Várhely teljes térképét közölte. Úgy látszik azonban, a térkép szerkesztésénél hiba csúszott be, mert a Bellánál még hiányzó, de itt már feltüntetett északi várrészt, bár alakilag helyesen, de rossz irányban, elferdítve ábrázolták (Gallus 1934). Hosszabb idő után, 1971-1978 között volt ismét ásatás a Várhelyen, Patek Erzsébet vezetésével. Ez az ásatási sorozat már a régészettudomány mai fejlettebb módszereivel történt, részletes dokumentációkkal, majd publikációkkal. Egészen röviden az eredményekről most csak annyit, hogy további 10 sírhalmot tártak fel, öt sáncátvágás is történt és a belső területen is több helyen folytak kutatások (Patek 1982, a korábbi irodalommal).

1 Ekkor került sor a sírhalmok és a sáncok részletes felterképezésere az Erdészeti és Faipari Egyetem részéről, illetve Szádeczky-Kardoss Gyula vezetésével (Szádeczky-Kardoss 1982). Patek Erzsébet megállapítása szerint a fosanc, amelyik az egész területet körbeveszi, Hallstatt-kori, a délnyugati két elősánc és a belső területet kettéválasztó középső nagy sánc azonban kelta kori. A sírhalmok felé nyíló nagy délnyugati kapu jelenlegi formájában kelta kori, a többi kapu korának őskori eredete bizonytalan. A telep legkorábbi periódusa még a késő bronzkori ún. urnamezős sírok kultúrájának a korában indul, majd a Hallstatt-kor C és D periódusának az eleje következett. A Várhely a Hallstatt-kor D periódusa után lakatlan volt, a következő lakók már a kelták D periódusát jelentik. A Hallstatt-kori sírkerámia a Mödling feletti 1 Patek Erzsébet előzetes ismertetései a várhelyi ásatásairól a Soproni Szemle 1974-1977 közötti köteteiben. 144