Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Dankó Imre: Csatkai Endre és Debrecen

Szerencsésebb azonban idevonatkozóan Domonkos Ottót idézni, hiszen egyike volt azoknak a fiatal néprajzos-muzeológusoknak, akik pályájukra nézve Csatkaitól, mint „főnöktől" az elsők között kaptak egész életükre szóló indítást. Domonkos nekrológjában így vall ezekről a dolgokról: „Személyes elismerésnek tekintette 1951-52-ben, hogy a múzeum régészt, majd néprajzost kapott, akiknek a múzeumi munkába való nevelését a minisztériumi felettesek nála biztosítottnak látták. Rendkívüli szeretettel és emberei megértéssel segítette beosztottjait szakmai és személyes dolgaik megoldásában, előmenetelükben. Nagy bizalmat előlegezett a fiataloknak, hagyta őket dolgozni, tervezni, ezért nem is éltek vissza bizalmával. Pedagógiai hajlamainak a háború előtt nagyrészt kenyérkereseti gondok miatt engedett. A felszabadulás után azokban teljesen a fiatalság szeretete, a tanítási vágy indította arra, hogy egy-egy, sőt 3-4 középiskolással évekig foglalkozzék, irányítsa olvasmányait, tágítsa érdeklődési körét, előkészítése a továbbtanulásra, egyetemre. Többet közülük anyagilag is támogatott tanulmányai befejezéséig" (Domonkos 1970, 277-278). Csatkai pártfogoltjai, „tanítványai" közül többnek alalkultak ki debreceni kapcsolatai is. Ezekben a kapcsolatokban közvetett Csatkai-kapcsolatokról beszélhetünk. Ezúttal csak egyetlen ilyen Csatlai-tanítványról. illetve közvetett Csatkai-Debrecen, debreceni muzeológia kapcsolatról emlékezünk meg: Ikvai Nándorról. Róla szólva abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a rajta, munkásságán keresztül érvényesült Csatkai-hatasokra rámutatva azt a Domonkos Ottót idézhetjük elsőnek, aki szerint „Ikvai Nándor a soproni múzeumban fogott (múzeumi szagot), még középiskolás korában, mint a Berzsenyi gimnázium tanulója" (Domonkos 1994, 521). Domonkos Ottó azután a következőkben behatóan, részletesen ismertette Ikvai Nándor „pályára indulásának" körülményeit, és azokban Csatkai Endre személyes pártfogó, irányító tevékenységét. Ikvai Nándor pályafutásával, a Csatkai-féle indítástól kezdve, ami eljuttatta Ikvait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1949-ben megnyílt, Gunda Béla vezette Néprajzi Tanszékre, tragikusan korai haláláig, e sorok írója foglalkozott a pályatárs Nóvák László szerkesztette Ikvai Nándor Emlékkönyvben. Az Emlékkönyvben megjelent tanulmányunk címe: Ikvai Nándor és néprajzi muzeológiánk; önmagában arra hívja fel a figyelmet, hogy Ikvai néprajzi muzeológiai, a néprajzi muzeológia gyakorlati szakembere volt. Muzeológiai „alapismereteit" Sopronban, a magyar muzeológusok egyik legnagyobbjától, Csatkai Endrétől szerezte. A debreceni egyetemen, Gunda Béla tanítványaként a terepmunkát kedvelő és nagyra értékelő etnográfussá képződött" (Dankó 1994, 523; MNL 2. 1979, 625). Egyetemi tanulmányait bevégezve azonnal, 1959-ben a Déri Múzeumba került. Mint etnográfus-muzeológust, a Csatkai 137