Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Bodó Sándor: A magyar múzeumok közönség- és külkapcsolatai az ezredfordulón

Bodó Sándor A magyar múzeumok közönség- és külkapcsolatai az ezredfordulón A közhit múzeumainkat olyan intézményeknek tekinti, ahol a művelődés fejlődése szempontjából fontos műtárgyakat, emlékeket, „régiségeket" gyűjtenek, tudományosan feldolgoznak és kiállítanak. A kulturális életnek ez a sajátos ágazata közmegbecsülésnek örvend, a múzeum számos önkormányzat, jogi- sőt magánszemély presztízs-intézményévé vált. Altalános szerepét és társadalmi megítélését híven mutatja az a számsor, amely szerint 1985-ben 630, 1990-ben 752, 1995-ben 767 múzeum és kiállítóhely működött Magyarországon. 1996 őszén jelent meg a magyar múzeumlátogatók kézikönyve, mely számba veszi a hazai múzeumokat és kiállítóhelyeket. Precíz adatai közel 950 intézménybe kalauzolják el a múzeumi ismeretek iránt érdeklődőket. A számok is rávilágítanak arra, hogy az eltelt tíz évben (de különösen 1990 óta) intézményeink érdekes és változatos sorsot éltek át. Csatlakozva a Domonkos Ottó, kiváló néprajzkutatót köszöntő pályatársakhoz, áttekintem múzeumaink és közönségük viszonyát, valamint nemzetközi kapcsolataikat 1985-től a közelmúltig. Múzeumok és közönségük A múzeumok sokoldalú tevékenységgel igyekszenek közönségük felé fordulni, s eleget tenni az irántuk megmutatkozó érdeklődésnek. Tették ezt 1985-ben, s azóta is múzeumi foglalkozások rendezésével óvodások, általános- és középiskolások, mi több, felsőfokú oktatási intézmények hallgatói számára is. Hirdettek pályázatokat, rendeztek vetélkedőket, szerveztek diáktáborokat (előszeretettel régészeti táborokat), tartottak tudományos konferenciákat és a nagyközönség számára előadásokat, előadás-sorozatokat. Különösen nagy számban segítették a múzeumok látogatóikat tárlatvezetések révén. Statisztikai adatokkal e múzeumi tevékenységi formákra nézve is rendelkezünk, azok azonban igen hullámzó képet mutatnak, s kevéssé adnak alkalmat a közönség érdeklődésére, vagy a múzeumok által végzett munka minőségére nézve konzekvencia levonására. Talán egyedül azt érdemes idézni, hogy 1985-ben a múzeumok közel 140 ezer, 1900-ban 25 ezer, 1994-ben 51 ezer, 1995-ben 46 ezer tárlatvezetést jelentettek, amiből persze nem lehet sem a látogatottságra, sem az érdeklődésre nézve érdemleges következtetést levonni. 121