Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Katona Imre: A Bánk bán-rokonok Csapodon és környékén

azonosításaink helyessége felől. Ugyanis, egyes okleveleink szerint az András ispán tavával kapcsolatba hozható Fertőd nem Iván, hanem ettől keletre eső Cirák és Dénesfa térségébén, ill. ettől kicsit nyugatabbra keresendő. A körültekintő vizsgálatok is ezt az álláspontot erősítik. Középkori okleveleinkből ugyanis egyértelmű, hogy Fertőd nem Bodak—Iván vonalában, hanem ettől kicsit keletebbre feküdt, valahol Dénesfa és Iván között. A határjáróknak tehát Bodakról nem Ivánnak, hanem ettől nyugatabbra kellett tartaniuk. Innen csak kerülővel juthattak Ivánba vissza, hogy folytathassák útjukat kitűzött programjuknak megfelelően. Ivánból továbbmenve Ságra jutottak, majd Kér (Nemeskér?) és Locho kövekezett. Itt mindössze a Locho helynév ad némi gondot, ugyanis a név alapján a mai Lóccsal is asszociálhatnánk, az azonban alig valószínű, hogy a határjárók a Ságtól északra eső Kérről visszajöttek volna, hogy a tőle délnyugatra eső Lócsra mehessenek. Sokkal valószínűbb, hogy a három Családot körüljárva folytatták útjukat céljuknak megfelelően: északra. Locho-val kapcsolatban két helységre gondolhatunk, Lövőre és Lózsra. Hangzásilag azonban mindkét helységet ki kell zárnunk vizsgálatunkból. Locho kétszótagos alakja mégis inkább Lövőre utal. A terület ismeretében mégis inkább Lózsra, mint Lövőre kell gondolnunk a Locho helynevet olvasva. Erre főleg abból következtethetünk, hogy az iváni Széchenyibirtokok határai északról még a XVIII. század végén is, egészen Lózsig, illetve Ebergőcig és Röjtökig nyúltak, de nyugati irányban nem terjedtek Nemeskéren túl Lövőig. Más szóval: a Ságtól északnyugatnak forduló határjárók Nemeskért érintve és Lövőt keletnek kikerülve haladtak Lózs irányába. Jellemző, hogy a terület határai korábban Szolgagyőrhöz tartozó Pityernél ma is a lózsi határig nyúlnak. Ha Lövő képezte volna a határt, Pityer északi részét — a mai Vörös úttól északra eső részt — levágták volna a területről. Lózsról Röjtökre, majd Muzsajra mentek a határjárók. A három Család közül Hövej volt a legkeletibb. Muzsajról meglehetősen bonyolult úton — a Nagyerdő rengetegén át vagy e rengeteget megkerülve — juthattak Hövejre. Ekkor, sőt 1783-ban is még a Göbösről északra eső Gálic-erdő is a csapodi cser szerves része volt. Ugyanígy a vitnyédi erdő, mely Hövejt a másik két családtól elzárta. Másszóval — s az a régi térképek alapján teljesen egyértelmű — Bertrand három faluja az erdővidékre redukálódott, a terület határai az erdőkön át haladtak. E megállapítás a három falu északi határára is érvényes. Fertőszentmiklós határa ekkor még nem húzódott le Csapodig, sőt még évszázadok múlva sem. A XVII. században a csapodiak, göbösiek határhasználata egészen a Rábáig nyúlt. Valószínűleg a határjárók az erdő peremén a Rábához érve irányt változtatva jutottak Hövejig. Hövej a három Család-falu egyike volt, határa a folyó túlsó oldalára is átterjedt.

1

0 1

0 A másik feldolgozó (Mikó Sándor: Adatok a Nagyerdő történetéhez, SSz. 1969. 309. o.) is ugyanígy érezte, hogy a Nagyerdő területe Sopron megye középső részét foglalja magában. Egyes nagyerdőbeli falvak (pl. Cirák, Dénesfa) már XIII. századi okleveleinkben szerepelnek, de míg Csapody István szerint „a hatalmas összefüggő erdőség először 1406-ban Losy Jakab fia, Beled és Ebergőczi Tamás fia János közt végbement „osztály"-nál szerepel (Bártfali Szabó László ugyanezt az oklevelet 1410-re datálja), Mikó szerint IV. Béla, Magyarország királya annak a Bertrand ispánnak adta ezeket a Szolgagyőrhöz tartozó várföldeket, aki főleg a soproni határv idék őrzésében dicséretesen és bátran helytállt. Mikó Sándor: Adatok a Nagyerdő történetéhez SSz. 1969, 309. o. Az idézetből kivehetően a szerző a Csapodtól északnyugatra eső Szolgagyőrt azonosítja Bertrand oklevelében szereplő várispánságnak nevet adó Szolgagyőrrel, bár a kettő egymással nem azonos. — Bertrand oklevelének egy részletét tévesen 1275-ben keltezettként idézi, holott az idézet egyebekben Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé..., IV. köt. 2. rész 427—29 közlésének betühü másolata. Ugyancsak helyénvaló Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzékére történő hivatkozás is. (Bp. I. 1930,359,444.) Eredetije OL. Dl. 459. 46