Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Katona Imre: A Bánk bán-rokonok Csapodon és környékén

Hövejtől a győri püspök Chyra nevű faluja, majd pedig a kiinduló-falu Bodach következett. Chira alatt kétségtelenül Himodot érti az oklevél, bár mi a névben a megye egy másik püspöki faluját, Zsirát gyanítjuk és úgy véljük, a leíró a két püspöki falut összekeverve Himod helyett Zsirát írt. Himodról majdnem egyenes út vitt Bodachig. a határjárás kiindulópontjáig. Ekkor már úgylátszik a három egymás mellett fekvő Család megkülönböztetésre szorult, ezért 1265-ben számmal látták el őket: Csapod volt az egyes, Pusztacsalád a 2-es, Hövej pedig a 3-as számú Család. A határjárás egy olyan, közel egyenlő oldalú háromszög-alakú területet zárt körül, melynek déli csúcsát Ság, az északnyugatit Lózs. a keletit pedig Hövej képezte. A királyi adomány Bertrandnak (1257) A határjárásból nem derül ki, hogy hol volt a kiegészítő adomány. Az oklevél pusztán annyit mond. hogy a király korábbi adománya kiegészítéseképp Bertrandnak adja a kisebbik Rábca folyónak azt a szakaszát, ahol az a szolgagyőri földeket érinti. Ezek után joggal merül fel a kérdés, melyik volt a kisebbik Rábca folyó? Belitzky János a folyó alatt a' kisebb Rábcát érti, Hans Wagner szerint pedig ez a Kis-Rába. Mollay egyik értelmezést sem tartja megnyugtatónak. Ha mind a három falut figyelembe vesszük, — írja— akkor csak az Ikvába ömlő mai Bereg-patak jöhet számításba kisebbik Rábcaként.

1

1 Ezzel szemben nemcsak a Bereg-patak nem lehetett azonos a kisebbik Rábcával, de a Kölesér, sőt a Répce sem. Ugyanis e foly ók kivétel nélkül Bertrand birtokán folynak keresztül, vagy érintkeznek egy hosszabb vagy rövidebb szakaszon vele. Érdemes e három patak, ill. folyó útját a megye területén végigkísérnünk. A Bereg-patak Kövesdnél lép magyar területre. Folyása kb. Pusztacsaládig gyors, itt lelassul. Egyetlen ponton. Pusztacsaládnál alkalmas malom hajtására viszonylagos gyorsasága miatt. Csapod alatt folyása olyannyira lelassul, hogy például Wagner 1844. évi megyetérképén már az is kivehetetlen, hogy merre folyik. Az 1920-as, 30-as években szabályozatlansága komoly árvízveszélyl jelentett. A patak — mert hisz az — Hövej alatt felfelé kanyarodva folyik tovább Vitnyéd felé. Tehát a Bereg-patak Füles és Lövő és a Hövejtől az Ikváig tartó rövid szakaszt kivéve Bertrand birtokain folyt keresztül. A Kölesér — mely ma már teljesen kiapadt — Szemere és Dénesfa közti Nagyerdőben „ered" s innen folyt Himodnak. ill. Hövejnek. Itt a Bereg-patak folytatását képező Kardos-érrel egyesülve folytatta útját a Hanságba. Tőle alig délebbre folyt a Répce, mely Cirák alatt a sopron—veszprémi utat átszelve folyt Himodnak. ill. Hövejnek. A térképre nézve könnyen belátható, hogy nem kellett külön királyi adomány ahhoz, hogy erre Bertrand jogot formáljon. Csak valamelyik Bertrand birtokain kívüli, de ahhoz egészen közeli folyó jöhet mint kisebbik Rábca számításba. Ilyen, a szolgagyőri birtoktól legközelebb folyó, halászatra és malomtartásra egyaránt 1

1 Farkas Imre (1791—1796) Ivánról azt írja: „Ali az egész Hatáija 5.109... Iloldokbul" holott ez nem a falu egész terjedelme, hanem csak a falu szántóföldjeié. Határa az erdőkkel együtt 14500 hold (Fényes Elek: Magyarország leírása, 1851. I. 140. o.) Különben határa Farkas szerint majdnem teljesen megegyezik az 1265. évi határjárás eredményével: Határos keletről a cséri majorral és az Alsó Nagyerdővel egészen a laki, répceszemerei, csáfordi és jánosfai határig: nyugatról a Felső-Nagyerdővel a nemesládonyi, sajtoskáli, simaházi, makkoshetyei, felső- és alsószopori és nemeskéri határig, északról a Felső-Nagyerdővel, ütközik a lózsi, ebergőci és röjtöki határral, majd az országúton alá megy Lesvárnak és Csapodnak egészen a gyórói határig. Mikó Sándor: Iván a XVIII. század végén, SSz. 1973, 320—347. o. 47