Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Grüll Tibor: Sopron város leírása 1738-ból
Mindehhez hozzáteszem azt a tiszteletreméltó Domonkos-rendi atyák kertjében talált bronz pénzérmét,amely (más régi emlékekkel, úgymint sírokba zárt fáklyákkal, mécsesekkel stb.) a földből kiásva került elő, s amiből talán szintén Sopron városának ősi mivoltára lehet következtetni; ennek elülső oldalán egy [68] sugárkoszorús fej látható, az alsó oldalon pedig egy ikerfiacskáit szoptató nőstényfarkas szerepel; amelyen Rhea Sylviának, Numitor leányának, akit a Vesta-szüzek házából löktek ki, az ikerfiai láthatók, mégpedig Romulus és Remus, akikről Amulius megparancsolta, hogy fojtsák őket a Tiberis vizébe, azonban a hullámok megkímélték az ártatlanokat, s a közeli partra kivetődvén egy anyafarkas táplálta őket tejével. Gyorsan felnövekedvén és ifjúi erőre kapván pásztorokból, különösen Faustuluséiból, összeszedtek egy hűséges csapatot, majd a kegyetlen Amuliust megölték, aki már régebben ugyanennek az Amuliusnak a testvérbátyját, nagyapjukat, Numitort ütötte ki a hatalomból, s akit az ikrek királyi trónszékébe visszahelyeztek. Hálából Numitor egy jókora földet ajándékozott nekik, és megadta nekik az engedélyt Róma városának megépítésére; de miután Remust is eltávolította, a történészek szerint a körülbelül a világ 3301. évében Romulus telepedett meg a megalapított városban." Az eddig mondottakat összefoglalva, saját véleményét erősítve lépett elő Narcissus: „Tehát világosan látszik, hogy Sopronunk környékén a császárok előtt is voltak rómaiak: először, [69] abból a fentebb idézett ismeretlen szerzőből, aki azt írja, hogy ezek a földek egészen a Dunáig már a Caesarok előtt is a római hatalom alá voltak vetve; másodszor, Gruterus is megerősíti, hogy ebben az időben Carnuntum — amit ma köznyelven Petronellnek hívunk — már létezett. <Harmadszor,> a híres Scarabantiáról, amely most Sabaria névre hallgat, 3 6 sok szerző írása maradt fenn. Negyedszer, Plinius említést tesz a Lacus PisonensisxöX, ami alatt biztosan a mi [Fertő tavunkat] érti. 3 Ilyen sok ismeretünk van a környező települések létezéséről. Ezenkívül Cornelius Tacitus is megerősíti, hogy a rómaiak Octavianus Augustus idejében jöttek a mi vidékünkre, ami szükségképpen feltételezi városok és erődítmények korábbi meglétét ezen a területen. M. Vibiusnak a tanácsházán található sírköve a bronz pénzzel együtt nem kevésbé enged városunk régiségére következtetni. Ez a jelenleg Sempronium névre hallgató város, akár ez, akár valami más volt a neve akkoriban, különféle háborúk viharaiban lett feldúlva alapítása után, magáról [70] kétes eredetű nevén kívül semmit más nyomot nem hagyott, de a római császárok idején mégis újra felemelkedni és virágozni kezdett." E tartalmas elmélkedések után Florindusszal együtt mindnyájan így szóltak: „Bizony, kis csapatunk méltán nyújthatna át ennek a városnak egy illatozó virágot, s a te fáradozásait. Narcissus, sem tartjuk éppen lebecsülendőnek, eddig ugyanis — mint a történelemben járatlanok — nem nagyon szoktunk a régi emlékeken elmélkedni." Mire Narcissus: „Pedig igazából ez nem is az én asztalom; mégis szívesen hoztam volna fel több szerző véleményét erről a témáról, hogy 7 jobban alátámasszam 35. Nemcsak a Domonkos-templom kertje, hanem a Városkapun kívül a Deák térig az egész terület egykor római temető volt. Az itteni régészeti feltárások az 50-es évektől gyakorlatilag napjainkig folynak, ld. Régészeti Füzetek 9 (1958) 26.; 10 (1959) 25.; 19 (1966) 27.; 38 (1985), 48. ' 36. Természetesen itt is tévedésről van szó. Feliratos emlékek alapján ma már egyértelműen tudjuk, hogy az ókori Scarbantia Sopronnal azonos, míg Savaria a mai Szombathely helyén állott római település neve. 37. Megint többszörös félreértésről van szó. Plinius lacus PelsoA említ művében ( Naturalis História III, 146), bizonyára ezt torzította el Piso-ra. Ráadásul ez a Pelso-tó nem is a Fertőre, hanem a Balatonra vonatkozik. Vö.: Borzsák István: Az ókori világ ismeretei Magyarország földjéről. Bp., é. n. (Dissertationes Pannonicae Musei Nationalis Hungarici, series I. fasc. 6.) 31. 161
