Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Grüll Tibor: Sopron város leírása 1738-ból
véleményemet, ha nem borzadtam volna vissza attól, hogy elménckedéseiinet a ti döntéseteknek alá ne vessem, kiváló társaim. Egyébként, most hogy befejeztem, bevallom nektek, hogy e hely kellemességét, mint egy árnyékot követtem, s az igazi leírásba szinte még bele sem fogtam". E szavakkal Narcissus, miután barátságosan egyenként elköszönt társaitól, eltávozott. Függelék: Az Aniesis-sírkő története „Habent sua fata libelli", mondja a közismert sententia. A régi korokból származó feliratos köveknek azonban ugyanúgy „megvan a maguk sorsa", mint a könyveknek. Fenti fordításunk Sopron történetére vonatkozó fejtegetéseinek középpontjában egy római sírkő áll, melynek történetét végigkísérve képet kaphatunk a helyi műgyűjtés kialakulásáról és sorsáról. A kő felfedezéséről és legkorábbi történetéről Csatkai Endre számol be a soproni régiséggyűjtőkről írott dolgozatában: „A humanizmus Lazius Wolfgang híres bécsi tudós személyében jelentkezik, aki a vár árkában összedőlt templom romjai közt felfedez egy római sírkövet és felhívja rá a város urainak figyelmét. Sőt az 1548-ban megjelent könyvében (.Dissertatio de coloniis Romanonim in Pannónia) leírást is ad róla. A török veszély hírére kellett lerombolni a várárokban épült Miasszonyunk-templomát, nyilván annak az építésénél használták fel már e követ, melyet azután a városháza udvarán helyeztek el. Az 1676-os évben felirata megrongálódott, és akkor elődeink eléggé nem dicsérhető buzgalommal a feliratot egy másik kőre másoltatták." (Csatkai Endre: Könyvgyűjtők, régiséggyűjtők a régi Sopronban. SSz 1938, 134—135.) Az 1676-os év természetesen az 1676. november 29-én kitört hatalmas tűzvészre vonatkozik, amelyben a város házainak egyharmada elhamvadt. A városi tanács az említett másolatra a következő „emlékeztetőt" vésette fel: Quod pone visitur militis Romani monumentum in horribili incendio, quo haec civitas A. MDCLXXXVI. d. 29. Novembris conflagravit, collabefactum olim a Lazio in ruderibus templi hic observatum, atque integre ita traditum est... (majd a ma ismert felirat szövege következett). (Récsei Viktor: Sopron ókori neve és a sopronmegyei római feliratok. Sopron, 1887. 31—35.) A Vibius-féle sírkőre történő utalás azonban már jóval a tűzvész előtt is felbukkan, mégpedig Lackner Kristóf 1612-ben Sopronról elmondott dicsérő beszédében: „Sopron múltjáról egyszerűen és világosan, minden lármakeltés nélkül csak annyit mondhatok, hogy az nem fiatal, hanem igen ősi eredetű. Ezt akár abból is könnyen kitalálhatjuk, hogy ősi múltjának emlékei mindenütt fellelhetők, nemcsak a házak építésekor és alapozásakor, hanem kint a szántóföldeken, szőlőkben, réteken, legelőkön is, ami kétségtelenül arra mutat, hogy Sopron egykor híres helység volt, mivel számos igen fontos erre mutató jelből is ezt a következtetést vonhatjuk le. Ha megnézed a márványkőbe vésett feliratokat, ha a falak gyűrűjét, vagy akár az épületek falait szemléled (...) s ha emellett -a rómaiak tetteit vágyod kikutatni, imhol a városházán, csakúgy mint másutt, megtalálhatók a szép latin betűkkel kőbe vésett római emlékek." (Lackner Kristóf beszéde Sopron város dicséretéről, 1612. Szövegét kiadta és ford. Grüll Tibor. Lymbus (Művelődéstörténeti tár, Szeged) 1991/3. szám, p. 77—78, fol. 107r-v) Egy másik utalást a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) könyvtárában őrzött útleírás hátsó kötéstáblájára jegyzett fel a kötet egykori tulajdonosa, Johann Samuel Liebezeit, 1702 körül. (Zeiller, Martin: Beschreibung deß Königreichs Ungarn. — Ulm, 1664. 3 8 (SBG F 283) Possessorbejegyzés a címlapon: Johann Samuel Liebezeit 1702. A kötet hátsó kötéstáblájában: Sempronius Gracchus, aedificator Civitatis Soproniensis vixit, 734. Annis ante 38. Zeiller, a fenti bejegyzés őrkönyvének szerzője írja Sopron eredetéről: „Wolfifgangus Lazius schreibet lib. 12. Comment. Reip. Rom. in exteris Provinciis bello acquisitis constitutae sect. 3. cap. 7. fol. 973. et 975. daß die Ungarische Jahrbücher den Lateinischen Namen von dem Römer Sempronio herfuhren / sie aber solchen Ort in jlirer Sprach Sopron nennen. Er zwar muthmasset / daß der Name Zoppronum, oder Sopronium nicht von Sempronio, sondern vom Aproniano, dem Landvogt in Pannónia, zun Zeiten Keysers Valentiniani deß Ersten / dessen Marcellinus lib. 25. gedenckt / herkomme" (op. cit. 1971 —198.0.). Majd ezt követően az Ödenburg név eredetéről értekezik. 162
