Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Katona Imre: A Bánk bán-rokonok Csapodon és környékén

Katona Imre A Bánk bán-rokonok Csapodon és környékén (A Kanizsai-birtoktest kialakulásának történetéhez) A Bánk bán-dráma és a valóság Nincs még egy olyan drámája irodalmunknak, mely annyi szállal kapcsolódna Sopron és környékéhez, mint Katona József örökbecsű remeke: a Bánk bán. Simon és Mikhál nevével ugy an találkoztunk már a megye történetével kapcsolatban, de az csak Nagymartonra és Röjtökőrre vonatkozott, Sopron megye középső részére nem.

1 Ezúttal újabb falvakat vontunk be vizsgálódásaink körébe: a megye közepén fekvő Csapodot, Pusztacsaládot és Hövejt. Elsőként azt kell tisztáznunk, hogyan lettek Simon és Mikhál utódaiból Nagymartoniak és volt-e szerepük Sopron megye életében a XIII—XIV. században, s ha igen: milyen? Kezdjük Simonnal és Mikhállal. Már Katona drámájából vagy Kézai krónikájából kiderül, hogy a két testvér spanyol volt, mint ahogy az is, hogy Simon és Mikhál Imre magyar királynak a spanyol Konstanciát feleségül hozó küldöttségével jött Magyarországra számtalan lovag és nemeshölgy kíséretében. Ekkor került hozzánk Peire Vidal is, a kor világhírű költője, a kalandos életű trubadúr. A királyné egyik hazánkba jövő spanyol udvarhölgyét Totának. vagy Totillának hívták. A spanyol jövevényeket a királyi pár is felkarolta. Tota, ez a világszép spanyol leány, hamarosan férjhez megy egy Benedek nevű magyar nagyúrhoz. Ekkor kapta a királytól és Konstancia királynétól jegyajándékul Martinsdorf községet, a későbbi Nagymartont és a Komárom megyei Bajót falut.

2 Történetíróink sokáig azt hitték, hogy Benedek vajda azonos azzal a Bánk bánnal, aki az 1213. évi felkelés egyik vezére volt, amely, mint tudjuk, Gertrudis királyné meggyilkolásához és az Aranybulla kiadásához vezetett. Történettudományunk akkori állásához igazodva Katona József is e felfogást tette magáévá, azért állította tragédiája középpontjába Melindát (Totát), s ezért szerepelteti drámájában Melinda bátyjait, Simont és Mikhált.

3 A valóságban alig lehetett köze a családnak az 1213. évi megmozduláshoz. Ezt mutatja az is, hogy Béla, „az ifjabb király", aki egyébként kérlelhetetlen volt. „szeretett anyjának" meggyilkolói iránt, 1228-ban a Sopron megyei Röjtökőrt Teka, vagy Teha zsidó ispántól elvette és azt a Nagymartoniak egyik ősének, Simonnak adományozta. 1 A Bálik bán soproni kapcsolatairól dr. Benkő László már irt a SSz. 1942, 212—215. oldalán. A Simonra és Bertrandra vonatkozó részleteket a Kézai-krónika jövevénynemesekről írt fejezetéből és Benkő László cikkéből vettük. —Lásd még: Soós Elemér: Micz bán eredete, Turul, 1890. I. 43—45. o. —Pauler Gyula: Szt. István és alkotmánya. Századok, 1879. 29. o. — Stessel J.: Rou vára és a Gathál nemzetség Sopronvármegyében, Századok, 1897. 404. o. 2 Zolnay László: Románkori templom a Komárom megyei Bajóton. Művészettörténeti Értesítő, 1956.277—279. o. 3 Lásd Katona Józsefnek a Bánk bánhoz írt Jegyzés-ét. V. ö. Arany János: Bánk bán tanulmányok. Bp. 1958. Erdujhelyi Menyhárt: Péter és Bánk összeesküvése. Újvidék, 1893. —Pór Antal: Bánk bán kérdéséhez, Erdélyi Múzeum, 1893. 443—448. o. Vö. Bánk bán Melindájáról, Erdélyi Múzeum, 1890. —Soós Elemér: Micz bán eredete. Turul, 1890. 43—45. —Pór Antal: Totáról. Erdélyi Múzeum, VII. és V. évf. 43