Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Katona Imre: A Bánk bán-rokonok Csapodon és környékén

I. Endre halála után az 1235-ben trónralépő IV. Bélának már nem volt ideje arra, hogy a családot további adományokkal kösse magához, mert közben lezajlott a szomorú végű mohi csata. A király elmenekült, az országot majdnem egy esztendeig Batu kán hordái dúlták. A tatárok kivonulása után Béla király elpusztult országába visszatérve arra törekedett, hogy visszavegye az osztrák hercegtől a neki elzálogosított vármegyéket. Béla háborúja Frigyes herceg újabb támadásának következménye volt. Mikor a herceg a magyar királytól erőszakosan elvett három megye visszafoglalása végett 1246-ban betört a magyar határvidékre és Pozsonyt, Sopront kezdte nyugtalanítani, Béla gyorsan fegyverre kapott. Az ütközetben sok magyar esett el, vagy került fogságba, köztük Bertrand is, de az osztrák őrgrófságot megszervező és felvirágoztató Babenberg-család utolsó sarja, Frigyes is a harctéren maradt. Valószínűleg e hadjáratban tanúsított érdemeiért kapta Bertrand a megye közepén lévő három Családfalut, a mai Csapodot, Hövejt és Pusztacsaládot

4 A három Család és határaik Az adomány pontos idejét nem ismerjük; 1257-ben már ennek kiegészítéseként adja neki a király a kisebbik Rábcának e falvakat érintő szakaszát, hogy ő is élhessen a halászat és a malomállítás jogával. Ezek szerint Bertrand 1247 és 1257 között kaphatta meg falvainkat a királytól adományul. Ekkor és még évtizedekig csak „három Család" néven szereplő falvainkat bonyolult határ választhatta el egymástól, ami bizonyára gyakori vitákra adhatott okot Bertrand és a szomszédos területek birtokosai között. Ezért 1265-ben határjárást kellett a király nak elrendelnie, hogy Bertrand birtokainak határait pontról-pontra megfelöljék, s az utókornak oklevélben rögzítsék.

5 Bár a káptalan jelentése fennmaradt, mégis nagy volt a zűrzavar, mely a három Család egykori határai körül a múlt század utolsó évtizedeiben kutatóink körében kialakult. Még köztük a legkiválóbbnak, Stessel Józsefnek

6 sem sikerült megnyugtatóan azonosítania a három Családot, valamint az ezekkel határos helységeket. 1886-ban még arra gondolt, hogy Csapod nevét az egyik Családtól keletre eső Bodach neve rejti, „Chira alatt pedig Cirák értendő, mert a messze fekvő Csér-helységet a nagy távolság miatt alig lehet vele közelebbi összefüggésbe hozni." Feltevését nemcsak Cirák XIII— XIV. századi helyneveinek okleveleinkben felbukkanó alakjai teszik kizárttá, hanem az is, hogy Cirák már a XIII. század közepén a Czirákyak ősének, Vezekényi Dénesnek birtoka, míg az 1265. évi határjárásban szereplő Chyra a győri püspöké, („pertinentem 4 Huber A.: Ausztria története, I. 372. o. 5 Fejér: Codex diplomaticus III. 1. 393. — Századok, V. 372. o. — dr. Pollák Miksa: A zsidók története Sopronban. Bp. 1896. 9. o. — Egyesek, mint például Soós Elemér (Micz bán eredete, Turul, 1890. 43. o.) Rogerius alapján azt állítják, hogy Simon ispán Esztergom megvédéséért kapta a Sopron megyei „Ruhtukeur földjét". E szerint Röjtökőr eladományozásának 1241. után kellett volna történnie. Ennek azonban nemcsak a Fejér közölte oklevél (III. k. 393) mond ellent, hanem Thallóczy Lajos közleménye is, (Századok, 1897. 582. o.) mely szerint Röjtökőr volt birtokosa, Teka ispán —az 1225-ben kötött egyezség szerint —

a II. Endrének adós VI. Lipót osztrák herceg kezese volt. Thallóczy közleményéből világos, hogy Teha zsidó fizetésképtelensége miatt fosztatott meg Röjtökőr birtoklásától. 6 Stessel József: Megyénk régi helynevei. Sopron. 1889. II. 23. —Uő. Sopronvármegyei régi helységek és puszták múltjához. Sopron, 1889. aug. 28., szept. 7., 11., 21., okt. 2., 9., 16., 23. —Uő.: Adatok Sopron vármegye történeti földrajzához. Századok, 1906. 249. o. 44