Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Csapody István: Változások és új növényfajok Sopron és környéke flórájában

Csapody István Változások és új növényfajok Sopron és környéke flórájában Bármely kisebb vagy nagyobb terület flórája, vagyis növényfajainak összessége az idők folyamán állandóan változik. Ez egyrészt a természetes növénytakaró, vagyis vegetáció egyes tagjainak, populációinak felerősödésétől vagy legyengülésétől — vitalitásától — függ, másrészt az élőhely viszonyainak természetes vag}' mesterséges megváltozása (pl. vízrendezés, szántás, fafajcsere, vegyszeres gyomirtás stb.) következménye. Az utóbbiak esetében az őshonos fajok eltűnhetnek vagy megritkulhatnak, a flóra elszegényedik, s a változásokra érzékenyebben reagáló fajok kipusztulnak, vagy erősen veszélyeztetettekké válnak, védelemre szorulnak. Ezzel egyidőben más fajok elszaporodnak vagy betelepednek, s mint jövevények tömegesen foglalják el az eredeti flóraelemek élőhelyeit.

1 Az ilyen változásokra az utolsó évtizedekben Sopron környékén is számos példa akad, elegendő, ha a havasi éger (Alnus viridis) /CHAIX/MICH), az árnika (

Arnica montana L.), a narancsvörös aggófű (Senecio aurantiacus) /HOPPE ex WILLD./ LESS., a sziklai aggófű (Senecio rupestris W. et K.), a borzamag (Pleurospermum austriacumiL./HOFFM.), az egyvirágú körtike (Moneses/Pyrola/uniflora/LJ A. GRAY,) asztalfői, hidegvízvölgyi és vadkanároki előfordulásainak megsemmisülésére, az avarvirág (Goodyera repensfL.IR. BR.) nagyfüzesi, a vitézvirág nevű kosborféle (Anacamptis pyramidal is PL./RICH.) és a szárnyas rekettye (

Genista sagittalis L.) eltűnésére hivatkozunk a szelídgesztenyésekből, a kelet-alpesi flóratartomány (Norcium) területéről.

2 Sajnos, a várostól É-ÉK felé elterülő Dudlesz-erdőből és a Szárhalmi erdőből, a lajtai flórajárás (Laitaicnm) területéről hasonló elszegényedésről számolhatunk be. A Kis-, illetve Nagy-Tómalom láprétjeiről 1956-ban megjelent közleményem óta például végérvényesen eltűnt a lisztes kankalin (.Primula farinosa L. ssp. alpigena SCHWARZ), a hegyi tárnicska (Gentianella austriaca/A. et J./KERN), a mocsári kosbor (

Orchis laxiflora LAM. ssp. palustris BONNIER), a vidrafű (Menyanthes trifoliata L.) és a pókbangó (Ophrvs sphecodes MILL.), a mészkedvelő tölgyesekből pedig a sodortajk (Himantoglossum hircinumfL./SPR.) és a korallgyökér (Corallorhiza trifida CHATELAIN). Még a frissen betelepült, adventiv fajok között is találunk kiveszett fajokat; ilyen például a kabakpitvóka (Thaladiantha dubia BGE= Th. calcarata CLARKE). A nagyszámú veszteséggel szemben csak kicsi a jellegzetesen feltűnő azon növényfajok száma, amelyek az utolsó néhány évtizedben vándoroltak be és lettek a sopronkörnyéki flóra tagjai. Közülük a következőket mutatom be: 1. Japánkóró (Reynoutria japonica HOUTT; svn.: Polygonatum cuspidatum SIEB, et ZUCC.). Feltűnően vastag, csaknem elfásodó szárú, olykor a 3 méteres magasságot is elérő kelet-ázsiai eredetű dísznövény, amely elsősorban hatalmas, 7—14 cm hosszú, széles, tojásdad, levágott vállú és kihegyezett csúcsú leveleivel hívja fel magára a 1 Kárpáti Zoltán: Sopron környékének néhány jellegzetes bevándorolt növénye. SSz. 1960, 242—250. o. 2 Csapody István: A soproni természetvédelem múltja, jelene és feladatai. SSz. 1956, 230—256. o. (Az idézett fajok ábráival.) 391