Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Csapody István: Változások és új növényfajok Sopron és környéke flórájában

figyelmet. Jelentéktelen, zöldesfehér virágai nagy bugákban állnak és a vele rokonságban álló szulákpohánka (Bilderdykia dumetorum!L./DUM.) virágaira emlékeztetnek. Kúszó gyökértörzsével gyorsan és messze elhatol, s ahol megveti lábát, onnan csaknem kiirthatatlan és kellemetlen gyommá válik. Nálunk — csakúgy, mint Európában másutt — először parkokba ültették, onnan vadult ki utakra, mezsgyékre, 1. ábra. Japánkóró parlagterületekre és lakott területek közelében távolabbra is. Bár az Alföldön is megtelepedett, elsősorban a Dunántúlon vált gyakorivá. Sopron körüli első, akkor még ritka jelentkezéséről 1949-ben adtam hírt

3 a Muck- kilátó környékéről. Azóta hegyvidéki erdeink tarvágásos helyein, vágásterületeken, utak mellett és Sopronbánfalva, Brennbergbánya körzetében gyakori, a Lőverekben is elterjedőben van. (1. ábra) 2. Bíbor nenyúljhozzám (Impatiens glandidifera ROYLE). A Rák-patak mentén, az Erdei iskola és Hosszú-Bánfalva között, továbbá a Fenyő tér árokpartjain mintegy 15 évvel ezelőtt megjelent egy feltűnően magas, 1—2 méteres, vastag és nedvdús, csomóin vastagabb szárú egyéves növény, bíboros vagy rózsaszínű, néha fehér(var. pallidifiora HOOK f.), sarkantyús, fürtökben csoportosuló virágokkal és nagy, tojásdad-lándzsás, fűrészes szélű levelekkel. Ez a növény a bíbor nenyúljhozzám (Impatiens glandidifera ROYLE), (korábbi nevén I. roylei WALPERS), amely patakmenti liget- és ártéri Csapody István: Kiegészítő adatok Sopron flórájának ismeretéhez. Erdészeti Kísérletek, 49 (1949). 149—153. o. 392