Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Szilárdfy Zoltán: Dorffmeister István: „Sponsa Spiritus Sancti" képe a balfi fürdőkápolnában

Szilcírdfy Zoltán Dorffmeister István „Sponsa Spiritus Sancti" képe a balfi fürdőkápolnában Sopron városa 1773-ban kápolnát építtetett a Názáreti Szent József tiszteletére a balfi fiirdőtelepen. Az aranyozott, díszesen faragott rokokó oltár-tabernákulum fölött egykorú elegáns keretben olajfestmény látható, hátlapján ceruzával jelzés: „Gemalt von Stephan Dorffmeister Ein Mitglith der Kayl. Wiener Academi Ano 1777." E szerint a kép id. Dorffmeister István (1729—1797) munkája. A festmény témáját Csatkai Endre így határozta meg: „hosszúnyakú leányka galambbal."

1 A hazánkban ritkán előforduló ikonográfiái típus meghatározására itt kerül sor. (1. kép) Szűz Mária, mint a Szentlélek jegyese kétségkívül a Szent Szűz és a harmadik isteni személy közötti kapcsolatot jelenti, elsősorban Krisztus fogantatásakor, amely ebben az értelemben, s ilyen kifejezéssel sem a patrisztikus irodalomban, sem pedig a középkori skolasztikusoknál nem fogalmazódott meg. Maga az eszmei gyökér az angyali üdvözlet Szent Lukács evangéliumában leírt történetében található, melynek ilyen jellegű értelmezése a XII. századi ciszterci, majd a XIII. századi minorita homiletiákban tűnik fel. Mária mellén a keresztbetett kéztartás feltétlenül az angyali üdvözlet ikonográfiájából redukálódott, mint a kegyelemmel való teljesség kifejező gesztusa. Ugyanakkor természetesen utalás a Szent Szűz egyéni kiváltságára, a szeplőtelen fogantatás misztériumára is. Hogy valóban az angyali híradás ábrázolásaihoz kapcsolódik a Sponsa Spiritus Sancti ikonográfiái típusa, azt félreérthetetlenül szemlélteti Fortunat Bergant oltárképe a ljubljanai orsolyák templomában, ahol az angyali üdvözlet jeleneténél Mária keblére öleli a Szentlélek galambját. A XVII. században alakulhatott ki a balfi Mária-kép prototípusa, melyet egyértelműen nem lehet azonosítani azzal a néhány Szentlélek jegyese-festménnyel, amelyek hasonló formában, de még a XVII. századból maradtak ránk. Ezek közül az egyik a Mödling melletti Sankt Gabrielben található, a másikat pedig Sankt Florian ágostonos apátság galériájában őrzik. Ez utóbbi Carlo Dolci leányának, Ágnesnek munkájaként van számontartva.

2 Itt a frontális testtartás, a misztikus, s a protestantizmus miatt nyilván apologetikus jelleg bensőséges egysége harmonikus megoldásban jelenik meg. Úgy tűnik, hogy Bajorország és Dél-Tirol rokokó művészete nyomán népszerűsödött e téma a különféle műfajok variációiban. A kép kultusztörténeti előzménye — föltehetőleg — az a ma már nem létező kegykép volt, amelyet a bécsi oratóriánusok Szentháromság-kápolnájában tiszteltek az egykori Fenyőpiacon. Dorffmeister István bécsi tartózkodása idején — talán még a Festészeti Akadémia növendékeként — ismerhette a Szentlélek jegyesének Mária-kegyképét, s éppen egy arról készült szentkép-metszetet használhatott föl balfi munkája során. E föltételezést támogatja egy fönnmaradt képecske a hajdani kegyképről, melynek figurális beállítása 1 Csatkai Endre—Dercsényi Dezső: Sopron és környéke műemlékei, Bp., 1956. 464—465. *" Aurenhammer, Hans: Die Mariengnadenbilder Wiens und Niederösterreichs in der Barockzeit, Wien, 1956. 155—157. 207