Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

G. Szende Katalin: Kölni kereskedők a középkori Sopronban

számára, amit termékeik személyes értékesítésével. Bécs 1221-ben kiadott, majd 1312-ben megújított árumegállító jogának kijátszásával is ki akartak használni. Szintén a fentebb idézett panaszokkal azonos évben, 1345-ben értesülünk a Lajtán keresztül Sopronba tartó, közelebbről nem meghatározott külföldi kereskedők ellen elkövetett rablásokról és a vámosok kihágásairól is

7. A kereskedelem adminisztratív szabályozásának másik fontos lépése volt, amikor Zsigmond király (Károly Róbert 1324-es kísérlete után) 1402-ben, ismét csak Pozsonnyal és több más határvárossal egyidőben, árumegállító jogot adott Sopronnak

8. Ugyanezen év október l-jén a hazai kereskedőket mentesítette ugyan e rendelkezésének hatása alól, a nyugatról jövő idegenekkel szemben azonban zavartalanul élvezhették kiváltságukat. Az intézkedés kereskedelempolitikai szerepe nem kétséges: a nyugatról jövő útvonalat az ország legfontosabb kereskedelmi ütőerévé tette, a külföldi kereskedők nehezen kerülhették el, hogy a kiváltságok határvárosokat felkeressék. IL A virágkor — intenzív kapcsolatok Köln fo exportcikke a közepes minőségű, de elérhető áron kínált, tömegigények kielégítésére alkalmas posztó volt

9. Egyik fő felvevőpiacának Kelet-Európa, azon belül is Magyarország számított, így már legalább néhány évtizeddel a kölni kereskedők személyes megjelenése előtt eljutott ez az árucikk Sopronba is: 1347 májusában Kelénpatak község 1/8 részének vételára fejében egyebek között 6 vég kölni posztó eladásáról értesülünk

1

0. A forgalom rendszerességére utal. hogy a bécsi úti „keresztes vám" (chrerwczmaut) 1352-ben feljegyzett „régtől fogva" szokásos tételei között is szerepel: „ item von ainem tuch von Colin 6 den." Figyelemre méltó, hogy ezt a szabályzatot, amely egyben a városi kancellária első fennmaradt német nyelvű oklevele. Sopron bírája és esküdtei adták ki, mivel a vámszedés joga éppen az ezt megelőző években (1347/49-ben) került át a johannita lovagrendtől a város birtokába. Az oklevél címzettei a bécsi mészárosok és más kereskedők voltak, akik egyebek mellett a flandriai és német szövetek közvetítő kereskedelmét is bonyolították. Végenkénti 6 denáros vámértékével a kölni posztó itt is középen helyezkedik el a drágább vpern-i, löveni (9 den.) és az olcsóbb aacheni és mainzi (4 den.) vagy a még kisebb értékű lengyel szövetek (2 den.) között

1

1. Ugyanilyen vámösszeg fizetését írta elő az 1394. évi soproni vámszabályzat is, amely még mindig „mawttrecht ze Ödenburg am Chräwtzhof' elnevezéssel került be az első városi könyvbe. A behozott textilféleségek száma jelentősen megnőtt, értékük differenciálódott, a legdrágább itáliai és németalföldi termékekért négyszer annyi vámot kellett fizetni, mint a kölni posztóért, és megnőtt az olcsóbb szövetfélék választéka is

1

2. Mindez mutatja a fizetőképes kereslet növekedését és az importtermékeket vásárlók körének kiszélesedését, 7 Quellen zur Geschichte der Stadt Wien II/l. 288. sz. 8 Kubinyi András: Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15—16. század fordulóján, Történelmi Szemle 36 (1994) 3—4. o. 9 Militzer, Klaus: Kölner Kaufleute im Preßburg und im Donauraum im 14. und 15. Jahrhundert, in: Städte im Donauraum. Sammelband zum 700 Jahresfeier des Stadtprivilegs von Preßburg 1291—1991, Hrsg. von Richard Marsina, Bratislava, 1993. 123. o. (a továbbiakban: Militzer: Kölner) 1

0 Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története 1/1—7,11/1—6., Sopron, 1921—1942. 1/1. 90. o. (A továbbiakban: Házi) 1

1 A vámjegyzék regesztája: Quellen zur Geschichte der Stadt Wien II/l. No. 414., legutóbbi betűhű kiadása: Mollay Károly: Német—magyar nyelvi érintkezések a XVI. század végéig, Bp. 1982. 122—123. o. V. ö. Sárközy Irén: Sopron kereskedelme a középkorban, Sopron, 1938. 29—33. o. és Mollay Károly: A szélmalom utcai vám, SSz. 45(1991)97—108.0. 1

2 Házi II/l. 8—9. o.; az 1460. évi árszabás szerint is a közepes árkategória alsó fertályában helyezkedett el a kölni posztó: Házi II/6. 212. o. 58