Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

G. Szende Katalin: Kölni kereskedők a középkori Sopronban

ami egy re vonzóbbá tette a Kárpát-medencét a külhoni kereskedők számára. Nem véletlen tehát, hogy a XIV/XV. század, fordulóján hirtelen megugrott a Duna-völgyben személyesen is megjelent kölni kereskedők száma. Bécsben már a XIII. század végétől kimutathatók, a XIV. század második felétől pedig olyan rendszeressé vált jelenlétük, hogy nemcsak zálogügyletek révén jutottak átmenetileg ingatlanokhoz, hanem egy állandó rezidenciát is fenntartottak, a Köllnerhofot. (Az utcát, ahol állt, a mai napig Köllnerhofgasse-nak nevezik.)

1

3 A kölniek bécsi megtelepedését 1. kép. A Kölnből Magyarországra vezető kereskedelem folyami és száradföldi útvonala a 15. század elején segítette, hogy útjukon a Rajnán felfelé Mainzon, Frankfurton, majd Nürnbergen át, és Regensburgtól a Dunán a német birodalmi városokban és Ausztriában végig vámmentességet élveztek, a Habsburgok székhelyén kellett először az árumegállító joggal szembenézniük. (1. kép) Az adminisztratív intézkedések azonban önmagukban nem voltak elegendőek, hogy ellensúlyozzák a kedvező gazdasági feltételek vonzerejét. A kölniek, mint azt a továbbiakban látni fogjuk, bécsi polgárokkal társulva vagy önállóan túllépték az örökös tartományok határát, hogy a magyar aranyforinthoz közvetlenül, a bécsi dénárra való beváltás kötelezettsége nélkül juthassanak hozzá. 1408-ban a bécsi hatóságok azt is engedélyezték, hogy idegen kereskedők kelet felé továbbutazzanak, ha követeléseik behajtása ezt szükségessé tette.

1

4 A dunai víziút mellett éppen vizsgált korszakunkban volt használatban egy szárazföldi útvonal is, amely Nürnbergtől Prágán és Brüimön át Pozsonyba vezetve kerülte meg Bécset, és amelynek jelentőségére először Kováts Ferenc mutatott rá a pozsonyi Protocollum 1

3 Hirschfelder 122—124. o. 1

4 Militzer: Kölner 124. o. 59