Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Katona Imre: A Bánk bán-rokonok Csapodon és környékén

beiktatásakor a Czirákyak már Pusztacsalád részbirtokosaként proklamálják magukat, mégha ez az installáció során nem is nyert elismerést.

1

9 A térképre tekintve bennünk is az a benyomás alakul ki, amit a Czirákyak is érzékeltek, hogy t. i. birtokaikat csak a királyi birtokok rovására terjeszthetik, a már privatizáltak, tehát Bertrand 3 falujának irányában nem. Bertalan fia, Dénes is mindent megtett, hogy birtokait nyugat-délnyugat irányba, a székási királyi erdőőrök rovására tágítsa. Moys nádor és soproni főispán 1272-ben tárgyalta első ízben azt a székási erdőőrök Bertalan fia, Dénes elleni panaszát, hog}' ez ciráki birtokához délről csatlakozó földjüket elfoglalta, s úgy találta, hogy Cziráky Dénes nem foglalt. Moys nádornak ezt az ítéletét többször és többen megerősítették, így Máté nádor 1279-ben, László főispán 1283-ban stb.

2

0 A székási királyi erdőőrök — miként az iváni királyi erdőőrök is — eredetileg a Nagyerdőt őrizték. Mivel azonban a Nagyerdő a Nagymartoniaké lett, a királyi erdőőrök feladat nélküliekké váltak, birtokaik a keletkező főúri birtokok martalékai lettek. Előbb az iváni királyi erdőőrök birtokai ellen intéztek támadást, majd a székási királyi erdőőrök birtokai lettek a Cziráky-ősök támadásainak célpontjai. Míg a XIII. század közepén kelt okiratokban a térséget keletről és délkeletről, a Czirákyak részéről érik bekebelezési kísérletek, egy századdal később, a XIV. században viszont délről támadnak a terület ellen. A Czirákyak saját belső problémáikkal vannak elfoglalva, nem hatalmaskodnak másokkal szemben, ez mégsem jelenti azt, hogy béke honol a területen, mert a Csériek és a Vörösök, Csér urainak személyében újabb ellenség támadt a területre. Cséri Mihály és Vörös Tamás ugyanis saját maguk akartak a birtokba ülni, ami ellen Kürtösmegyeri Péter fia, Mihály, Istv án fia Mihály és az 1358-ban szereplő Demeter fia István tiltakoztak. Megint az ő igazuk győzött, Lajos király ennek következtében 1378. február 7-én utasította a győri káptalant, hogy a bitorlókat a jogtalan használattól eltiltsa. Míg e délkeletről ért támadást sikerült elhárítaniuk a király segítségével, a következő évben a kapui várhoz tartozó iváni jobbágyok és hospesek nyugtalanítják a Kürtösmegyerieket azzal, hogy terményeiket nem pénzért vásárolják meg. hanem erőszakkal veszik el, Kürtösmegyeri Péter fia Mihály úgy maga, mint rokonai nevében fordult ismét a királyhoz jogorvoslatért. Lajos király 1379. június 15-én kelt oklevelében meghagyja a soproni főispánnak vagy alispánjának, hogy a családot megoltalmazza és az iváni jobbágyok ezentúl, ha rászorulnak a kürtösmegyeri terményekre, azokat pénzen vásárolják meg. Az ivániak kellemetlenkedései ezzel azonban nem szűntek meg, ezért a Kürtösmegyeriek ismét kénytelenek voltak ellenük a királyi udvarban panaszt emelni. 1387. április 24-én Zsigmond király meghagyta Kanizsai Miklós vasi és soproni főispánnak, hogy a kürtösmegyeri királyi kürtösöket — akik közül Kürtösmegyeri Péter fia Mihályt, és István fia Mihályt nevezi meg —, az iváni jobbágyok jogtalanságaival szemben védje meg. A Kürtösmegyeriek. vagy talán helyesebben a megyeri kürtösök és az iváni jobbágyok között fellángoló viszályból arra következtethetünk, hogy ezek a kürtösök nem tartózkodtak állandóan a megyében, hanem inkább a király környezetében szolgáltak. Erre következtethetünk abból is, hogy panaszukkal mindjárt az uralkodóhoz tudtak fordulni. 1

9 Nagy I. i. m. II. 389. sz. oki. 2

0 Nagy I. i. m. I. 24., 32. és 35. sz. oki. 51