Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Csapody István: Változások és új növényfajok Sopron és környéke flórájában

erdeink őshonos erdei nenyúljhozzámjának (/. noli-tangere L.) és a kelet-indiai származású, újabban ugyancsak terjedőben lévő kisvirágii nenvúljhozzámnak (/. parviflora) rokona. A bíbor nenyúljhozzám is Kelet-Indiából és a Himalájáról származik és antropochor (tehát ember által terjesztett) melegégövi növényfaj, amely dísznövényként került 2. ábra. Bíbor nenyúljhozzám kertjeinkbe, elsősorban Észt- és Lengyelországba, Romániába, Nyugat-Ukrajnába, Magyarországra, Csehországba, Szlovákiába, Ausztriába. Németországba, Svájcba, Franciaországba és Angliába. Ezt az ergasiophygophyton növényt Nyugat-Dunántúlon először GÁYER GYULA találta meg (Felsőőr = Oberwart, 1918), majd JEANPLONG JÓZSEF a Vas megyei Perint mellett találta elvadulva, 1941-ben.

4 Én e növénnyel akkor kerültem először kapcsolatba (1954). amikor VISNYA ALADÁR meghatározás céljából a növény egy példányát Kőszegről, a Gyöngyös-patak partjáról megküldte. Ugyaninnen és ezzel egyidőben KÁRPÁTI ZOLTÁN is jelzi (1954) TERPÓ ANDRÁS-ra hivatkozva, s itt később PRISZTER SZANISZLÓ is megtalálta (I960)

5. A növény másik közlekedő útvonala a Gyöngyös és a Perint mellett a Duna és a Lajta: a Szigetközből az első 4 Priszter Szaniszló: Magyarország adventiv növényeinek ökológiai-areálgeográfiai viszonyai. Botanikai Közlemények 49 (1963) 212—223. o. 5 Priszter Szaniszló: Megjegyzések adventiv növényeinkhez. Botanikai Közlemények 52 (1960) 141 —152. o. 393