Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Firbás Oszkár: Száz éves a Zettl-lőver

3. A Zettl-lőver elhelyezkedése 3.1 Határai Sopron, Lőverek, Hársfasor 11. A 6826. számú telekkönyvi betét szerint: 17518 helyrajzi számon kert 17519 helyrajzi számon út 17520 helyrajzi számon ház és udvar 2 kh. 289 négyszögöl 233 négyszögöl 157 négyszögöl Utóbb átjegyezték dr. Langer Herbert tulajdonaként a 15567 számú betétbe. 1945 után államosítással a Magyar Állam tulajdona lett. 1976-ban az IKV kezelésében volt. Az 1990-es évek elején a Posta-MATÁV megvásárolta. Az épület 7417-es, a kert 7418as helyrajzi számon szerepel. A parkra vonatkozóan semmiféle üzemtervi adat nem található. A park területe a 100 év folyamán nem változott. Határai ma is a száz évvel ezelőttiek. A Zettl-lőver a LŐ VER körútról a Fenyves soron át és a Hársfasorról gépkocsival is könnyen megközelíthető. A terület a Felsőlőverek része, körülötte házak, villák, gyümölcsösök, kertek találhatók. A városközpont felé eső szomszédságában az elmúlt évtizedben új lakótelep létesült. A Hársfasort annakidején az út mentére telepített hársfákról nevezték el. Sajnálatos, hogy a hársfák közül számos kipusztult, és az utánpótlás nem megfelelő. 3.2 Termőhelyi adottságai A terület a Balti tengerhez viszonyítva a 255—270 méteres magassági szintek között fekszik. Egyenletesen lejt a város felé. Északi-északkeleti kitettségű. Vízellátása jónak mondható, bár az évi csapadékmennyiség csak 600—700 mm körüli. A lőver helyén állott valamikori erdő gyertyánostölgyes erdőtípushoz tartozott, amelyben jelentős számban szelídgesztenyék is előfordultak. A barna erdőségi talajon álló fák most is erőteljes növekedésűek. A park legnagyobb fája egy 32 m magas maimnutfenyő, mellmagassági átmérője 117 cm, míg a lombos fák közül egy 100 éves szelídgesztenye törzse 82 cm vastag volt 1995-ben. 4. A lőver létesítésének történetéről A Bán-patak és a Károlymagaslat között elterülő erdő az elmúlt századokban a soproni polgárok kedvelt kirándulóhelye volt. A levéltárban fellelhető leírások szerint a XV. és XVI. századokban erről a területről termelték ki és szállították haza legnagyobbrészt tűzifájukat a soproni polgárok. A nagymérvű kitermelések, fakivágások miatt a városi tanács kivágási tilalmat rendelt el. Ettől kezdve a környék kirándulóhellyé vált, különösen a XIX. század folyamán. A város erőteljes terjeszkedése következtében a századfordulón nagyarányú parcellázás indult meg. A parcellavásárlás iránti kedvet még csak fokozta, hogy a soproni erdőkben sok szelídgesztenye fordul elő. AZ 1700-as évekből ránkmaradt térképen a Károlymagaslat város felé eső oldalán „Kastanen Wald" (gesztenye erdő) felirat szerepel. Napjainkban is sok az olyan kert a Lőverekben, ahol száz-, vagy másfélszáz éves szelídgesztenyefák állanak. A lőveri kertek létesítése mintegy 120 évvel ezelőtt virágkorát élte. A tehetős polgárok vásároltak maguknak egy-egy erdős területet, amelyet aztán különféle módon hasznosítottak. Legtöbben kitermelték a fákat, és gyümölcsöst létesítettek. Szinte 376