Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Szila Szabolcs: A magyar tudomány és a szellemi élet mártírjai a Sopron vidéki állásépítésen 1944–1945-ben

A női munkaerő a nagyrészt a Balf felé eső hegyoldalban végzett nehéz földmunkákon mind alkalmatlanabbnak bizonyult. December 18-án ezerkétszáz leromlott, lerongyolódott sáncmunkásnőt Harka—Kópháza vasútállomásról Ober-Eggendorfon át vagonokban Lichtenwörthbe szállítottak. Egy másik csoportjukat (a betegpajta foglyait) feltehetően Sopronkeresztúrra, a majorba irányították. Helyükre mintegy ezer volt kisegítő munkaszolgálatos zsidó férfi érkezett, majd 1945 januárban a munkatábor létszáma elérte az 1800 főt.

1

8 1945. január 17-től március végéig a falu határában robotolt dr. Csatkai Endre, aki korábban Nyugat-Magyarország és Burgenland kultúrtörténeti kutatásaiban jelentős munkásságot fejtett ki. A Kőszeg-Retteg-Szajol útvonalon teljesített munkaszolgálat után Érsekújvárról hurcolták a 103/303. kisegítő munkásszázaddal az Ikva mentére.

19 A kópházi tábor foglya volt dr. Mérei Gyula, a jeles történész-professzor is. Csatkaival együtt túlélte a szenvedések sorozatát. Honti János, a neves folklorista, mesekutató nem bírta végig. Harmincnégy évesen pusztult bele a sáncmunkás fogolyéletbe, amikor csak néhány nap választotta el a felszabadulástól. Az állásépítés 620 fogoly életét követelte Kópházán.

2

0 Nagycenken a 2600 kényszermunkást 1944 novemberétől cukorgyári gépszínekbe, valamint barakkszállásból és pajtákból álló munkatáborba telepítették. Az SS kárpátukrán munkaszolgálatosokat — szerelvényük a nagycenki állomáson állt — és szovjet hadifoglyokat is bocsátott az állásépítő szervezet rendelkezésére. Az egykori cukorgyárban és az állomáson vasúti pályát építettek, másutt futóárkokat, páncélosárkokat és torlaszokat készítettek. A nagycenki kényszermunkásokra szinte biztos halál várt a megerőltető munka, az elégtelen élelmezés, az orvosi ellátás hiánya, valamint a német őrszemélyzet bestiális bánásmódja következtében. 19^15. február 8-án a lágerból hatszáz tífuszos megbetegedést jelentettek. 12-én a Sopron vidéki állásépítő táborokban 1068 tífuszos volt, ebből hatszáz változatlanul Nagy cenken.

2

1 Március 27—28-án ezt a munkatábort is kiürítették, a maródiak maradtak vissza. 30-án délután a gyalogmenetre képtelen foglyokat beterelték szállásaikra, sötétedéskor a barakkokat rájuk gyújtották. Egy részük kitört. Az SS-ek fegyverei lekaszálták őket. A továbbjutott, de elfogott menekülőket az SS-ek tarkón lőtték. Az öldöklés 244 emberéletet követelt. Március 31-én az egykori cukorgyárat övező romok között összeégett emberi testek sora idézte a fasizmus 1180 nagycenki áldozatát.

2

2 A Sopron város területén járt munkásszolgálatosokról alig maradt fenn dokumentum. Sopron inkább átmenő állomás, elosztópont volt. Erre szolgáltak a város pozsonyi külvárosában található Lenk és Steiner-féle téglagyárak egyes épületei, a sopronpusztai major, valamint a volt Jacobi-gyár és az épülőfélben levő egyetemi kollégium. A munkaszolgálatos és más. deportálásra szánt foglyokat 1945 januárjában és februárjában a félig kész, nyílászárók nélküli egyetemi kollégiumból vagy a téglagyárakból indították nyugatra. Több csoportot gyalogmenetben irányítottak a határon át Somfalvára (Schattendorf) vagy Cinfalvára (Siegendorf), másokat vasúton délre, Szombathelyen keresztül az állásépítés Steiermark szakaszára, a Fehring 1

8 Országos Zsidó Múzeum (OZSM) Deportáltakat Gondozó Bizottság, 432., 1476., 2918. sz. jegyzőkönyv. 1

9 Szita Szabolcs: Csatkai Endre munkaszolgálata (1944—1945.) Soproni Szemle, 1984. 332—345. o. 2

0 SL Alispán. 5555/1948. 2

1 SL 1945—845. (1070) Alispán. 2

2 195 munkaszolgálatos áldozat neve ismeretlen. 364