Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Szila Szabolcs: A magyar tudomány és a szellemi élet mártírjai a Sopron vidéki állásépítésen 1944–1945-ben

Az ágfalvi anyakönyv szerint az első munkaszolgálatos halálesetek december 11-én történtek: az egyiket „koponyán áthatoló lövési sérülés", a másikat „tüdőn áthatoló lövési sérülés" okozta. Az „Ágfalván elhunyt közmunkaszolgálatosokról" készült kimutatás (581 halottat sorol fel) szerint december 11-én még egy harmadik munkaszolgálatos is meghalt.

1

2 1945. február 20-án a tábor foglyainak létszáma 685 főt tett ki. Ágfalvi fogolyként vesztette életét Székely Tibor író, aki novelláival és „Nálunk nein szól a lant" s „Vád nincs, csak ítélet" című regényeiben tett képességeiről tanúbizonyságot. A tábor foglyai közt volt Elek János riporter, a sáncmunkák áldozata lett február 8-án 33 évesen Doros Ferenc fővárosi hírlapíró is. Március 6-án a Stellungsbau személyzete 153, a Pionier Bataillon (utászok) egysége 71 főt tett ki.

1

3 A sáncmunkások létszáma 600 fő volt. A tábort március 20-a és 26-a között ürítették ki. A későbbi exhumálások során 820 fogoly holttestére találtak, közülük 224 áldozat személyazonossága ismeretlen maradt.

1

4 A határmenti Harkán frontot járt munkásszázadok maradványai, a fővárosban 1944. októberében bevonultatott, valamint novemberben elfogott zsidó lányok, asszonyok dolgoztak. December utolsó napjaiban a tábor kényszermunkásainak száma elérte az 1800 főt. A tisztálkodás huzamos hiánya miatt a foglyok rövid idő alatt eltetvesedtek, aminek következménye flekktífuszjárvány, a leromlás miatt pedig százak kínhalála volt. Állandósult az éhezés is. A napi büntetések közül a botozás volt Harkán a legelterjedtebb. A 25 botütés halált is jelenthetett. Előfordult, hogy a legyengült, kimerült fogoly a botozást követően nem tudott többé talpraállni. Ilyen körülmények között vesztette életét 1945. január 8-án negyvenévesen Nagy György, aki egyike volt a magyar színjátszás elpusztított ígéreteinek. Harminchat évesen Harkán szenvedett ki Vándor Ervin újságíró, írásai Bálint Endre néven jelentek meg a Társadalmi Szemlében és a kolozsvári Korunk című folyóiratban.

1

5 Január 22-én a munkatáborban 1733 férfi és 108 női munkaszolgálatost őriztek, közülük 119 tífuszgyanús volt. Az 1841 kényszermunkásból csupán az a nyolcvan: „akikkel a német hatóság állandóan érintkezésben van" kapott a németek önvédelmi intézkedésére védőoltást.

1

6 A tífusz áldozatait az egyik erdőrészen ásatott gödrökben földeitették el. Február 13-án az elhalt tífuszosok gödrébe dobták Vető Miklóst is. Az alig huszonhét éves költő hosszú és keserves bujdosás után — miközben két társa életét vesztette — került Harkára. A tábor foglyai közül hatszázötvenen haltak meg.

1

7 Kópházára, miként kezdetben Harkára, a fővárosban bevonultatott vagy elfogott nőket irányítottak. 1944. november 20-án érkeztek, a Stellungsbau azonnal sáncásásra fogta őket. A kópházi foglyoknak a tábor fennállása első napjaiban csekély hideg élelmet osztottak, később kondérokban vittek a munkahelyekre „vízlevest". Bevonulás után este a pajtákban kb. 4 dl. tartalmatlan levest, a reggeli kivonulás előtt pedig 3 dl keserű feketekávét kaptak. Kenyér nem mindennap járt: orvosi megállapítás volt, hogy a kópházi tábori „élelmezés" nem tartalmazott többet, mint napi 1200—1400 kalóriát. 1

2 SL Ágfalva halotti anyakönyve 42. sz.; SL Ágfalva iratai 1945—1723. 1

3 SL 5682/1944. Sopron járási főszolgabíró. 1

4 SL Alispán. 5555/1948. 1

5 Kőműves Imre: i. m. 99. o. 1

6 SL Alispán 1945—845. 1

7 SL Alispán. 5555/1948. 363