Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Szila Szabolcs: A magyar tudomány és a szellemi élet mártírjai a Sopron vidéki állásépítésen 1944–1945-ben

(Ostarbeiter), a megszállt országokból a birodalomba szállított munkásokat (Fremdarbeiter), Bécsből és egyes tartományokból a Hitlerjugend tagjait. December elejétől a határvidéken a magyar polgári lakosságot is mind nagyobb méretben sáncmunkára kötelezték. A munkát a helyiek a zsidó és más kényszermunkásoktól elkülönítve, kirendelés alapján végezték. A Niederdonau erődvonal építésén (140 km hosszon) 1945. január 20-án 83.405 ember dolgozott. 65.231 volt közülük nem német. Március 5-én 66.968, közülük nem német volt 54.276. Folytatásán, a Steiermark Észak vonalon január 20-án 22.469 fő (9.836 nem német), március 5-én pedig 35.190 (21.475 nem német) erődített. Március l-jén a Niederdonau erődvonal kiépítettségéről a parancsnokságok jelentették, hogy elkészült 128 kilométernyi állás, 163,4 km páncéloselhárító árok, 90,1 km drótakadály, 558,2 km lövészárok. Ezen felül készre jelentettek 421 páncéloselhárító tüzérségi és nehézgyalogsági állást. 2.826 gépfegyver lőállást, valamint 2.090 nyitott és 756 fedett fedezéket.

2 Az erődítési munkák a Pozsony melletti Ligetfalunál (Engerau, ina Bratislava 5. kerülete) kezdődtek. Engerautól Kőszegig 1944 novembere és 1945 március vége között húsz kényszermunkatáborban robotoltatták a Szálasi-kortnány által az SS-nek „kölcsönzsidóként" átadott embertömeget. Az Észak erődszakaszon Pozsonyligetfaluban két munkatábor volt. A Közép erődszakaszon egy tábor működött Fertőfehéregyháza (Donnerskirchen) és Feketeváros (Purbach) között, valamint egy Cinfalván (Siegendorí). A Dél erődszakaszon egy-egy tábor volt Fertőrákoson, Somfalván (Schattendorf), Ágfalván, Sopronban, Sopronbánfalván, Balfon, Harkán, Kópházán. Nagycenken, Hidegségen, Ilonamajorban, Sopronkeresztúron (Deutschkreutz). Négy helyen tartották az állásépítés nyolcezernyi foglyát Kőszegen. A tudományos kutatás által feltárt adatok bizonyítják, hogy a németek, a Stellungsbau (állásépítés) parancsnokságai a katonailag érdektelen, értelmetlen állásrendszereket embertelen hajszával építtették. Az erődítésen dolgoztatott kényszermunkások iszonyatos szenvedéseket álltak ki, óriási veszteségek érték őket. A Niederdonau erődvonal mintegy 35.000 magyar zsidó foglya közül az öt hónapos erődítés idején, 1945. március végéig 10.500—11.500 éhen halt, a brutalitások és a betegségek következtében elpusztult. Az 1944 decemberében Dalfon felállított 1800—2000 fős tábor a soproni járás egyik nagyobb munkatáborának számított. A lakóházak mögötti pajtákból állt. A Fertőpartiak mély fekvésük miatt a feltört talajvíztől gyakran nedvesek voltak. Aljzatukat helyenként nyirkos szalma, másutt nádkévék borították. A fasizmus áldozataiként számon tartott magyar írók, költők és újságírók közül többen Balfon pusztultak el. Szerb Antal irodalomtörténész 1944. június elején került munkatáborba. November végéig Budapesten tartották őrizetben, majd Fertőrákoson át Balfra szállították. December 16-án ezt írta: „Általában az a hely, ahol most vagyunk, Balf, átkozott egy hely, és minden tekintetben nagyon rosszul megy nekünk. És most már nincs más reménységem, mint az, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz: ezt tartja bennem a lelket..." A háború végét azonban Szerb Antal nem érhette meg. Nyilas őrei 1945. január 27-én agyonverték. Nemsokára Halász Gábor esszéírót és Ivor 2 Leopold Banny: Schild i. m Osten. Eisenstadt, 1985. 92. o. 360