Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Szila Szabolcs: A magyar tudomány és a szellemi élet mártírjai a Sopron vidéki állásépítésen 1944–1945-ben

(Deutsch) Dénes újságírót is ott érte a végzet.

3 A balfi betegeket — számuk az 1945ben kelt jegyzőkönyvek összegezésével négyszázra tehető — a Hidegség melletti Ilonamajorba szállították, ahol az SS-ek kivégezték őket és a tetemeket elföldeltették. 1945. március 2-án Balf is a tífusz miatt lezárt községek közé tartozott. A lágerben naponta 20-30 elhalálozás történt. Az éhezéstől 8-án végleg erejét vesztette Sárközi György, a Válasz szerkesztője, a népi írók mozgalmának egyik vezetője. Ott pusztult a Felvidékről Balfra hurcolt Gosztonyi Lajos, a Népszava neves újságírója, valamint Komlós Jenő újságíró és Szikla Bertalan tanár.

4 Március 27-től a kényszermunkásokat készenlétbe helyezték, majd gyalogos oszlopaikat sorra indították nyugat felé. A tífusz lázában fetrengőket, a fagysérülteket és más betegeket ún. betegpajtákban hagyták. 31-én az egyik SS tábori csendőr egység a visszamaradtak közül a járóképeseket, mintegy 185 embert a község széli ún. Teknő útra hajtotta és egy páncélosárokban halomra lőtte. Fertőrákos természeti adottságai meghatározó szerepet játszottak 1944—1945. évi történetének alakulásában. Határában a kő-, kavics- és homokbányák a katonai célú építkezések anyagát szolgáltatták. A külterületi fejtéseken a Todt-szervezet nagyszámú kényszermunkást, hadifoglyokat, volt fővárosi munkaszolgálatosokat, de a közeli sopronkőhidai fegyintézetből őrizeteseket is dolgoztatott. December első napjaiban Fertőrákos egyik állomása volt a budapesti Józsefvárosi pályaudvaron november 27-e és 29-e között bevagonírozott ún. védett munkaszolgálatos századok kálváriájának. A munkatábor foglyainak zöme a fővárosból érkezett, de szerb és horvát munkásszázadok is robotoltak itt. A „szállásokul" gyakran oldalfalak nélküli szérűket, csűröket és rozzant pajtákat jelöltek ki. Szállásként szolgáltak a határon túli Fertőmeggyes (Mörbisch) irányába eső, utca rendszerben telepített papírmasé barakkok és földkunyhók is. Vérmérgezés végzett itt 1944 karácsony táján Tamássi (Wagner) György íróval, a hazai tudományos irodalom egyik nagy

7 ígéretével. A kegyetlen őrség tagjai (SA-, SS-legények, a teljesítményt felügyelő szudétanémet, majd bajor NSDAP-megbízottak, nyilas suhancok) gumibotozással, puskatusütésekkel kényszerítették ki a bunker- és sáncépítést. Különösen nehéz volt a kőbányában, ahol szinte minden munka kézi erővel folyt. 1945 februárban a Todt-szervezet 160, az SS 240 fővel állomásozott Fertőrákoson. Ott tartózkodott a 954/1. és a 954/2. magyar munkásszázad is. Március 6-án a magyar katonai alakulatok 2150, az SS és az SA 347, a Todt-szervezet 144 fős létszámot jelentett. A kényszermunkások száma megközelítőleg 1200—1400 főt tett ki.^ Március 27-én megkezdődött Fertőrákos rendkívül erőszakos és gyors kiürítése. A munkaképtelen, menetelni nem tudó foglyok életét a németek kioltották. A gyalogmenetek 27-én és 28-án este indultak nyugatnak, Mauthausen felé. Az állásépítés áldozatainak száma négyszázra tehető. Kettőszáznegyvenen az 1946 novemberi fertőrákosi exhumálás óta a fővárosi rákoskeresztúri temetőben nyugszanak, százhatvanháromnak a kiléte ismeretlen.

6 Mester Sándor: Atoll mártírjai. Bp. Athenaem ny. 1947. 97. o. 4 Kőműves Imre: A magyar sajtó mártírjai. Bp. 1981. 45. o.; „S két szó között a hallgatás..." Magyar mártír írók antológiája. II. Magvető könyvkiadó 1970. 347—348. 5 Soproni Levéltár (SL), Sopron járási főszolgabíró 5682/1944. 6 SL Alispán, 5555/1948. Fertőrákosi tanács iratai 626/1962. 361