Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Gömöri János: Fertőrákos Árpád-kori temploma

mélyed, az 1. járószinttől méné 90 ein mélységig. Az 1. sírból a csontváz maradványait a 3. sír ásásakor távolították el. Csak néhány elmozdított csont, bőrcipő foszlányai és rézveretes fakereszt három töredéke maradt meg az 1. temetkezésből. A leletek a sír földjében talált XVI. századi, lekerekített peremű fazékdarabbal együtt mutatják, hogy az oltár előtti központi helyen nem Árpád-kori sírt találtunk, de még a korai templom legkésőbbi periódusában temetkezhettek ide. A3, sír gödrét 35—40 cm-rel mélyebbre ásták az 1. sír gödrénél. A 3. sírban megmaradt a bolygatatlan csontváz, melléklet nélküli. A temetkezés ideje azonban az 1. sírhoz és az 1. járószinthez viszonyítva még későbbre, a XVIII. századra, tehát a ma álló templom korszakára tehető. A 2. sírnak a korai templomhoz viszonyuló szuperpozíciója, az hogy a sírgödör ásásakor a templom falát megbolygatták, világosan mutatja, hogy ez a temetkezés is az 1670-es évek utáni időszakból, vagy a XVIII. századból származott, amikor a korai templom maradványait már a mai templom padozata takarta. Az oltártól Ny-ra ásott sírgödör átmetszi a szentély falát, az alatta található fekete humuszos réteggel, majd a domb magját képező fehér mészkősziklába mélyed. A sírgödörrel átmetszett rétegek tanulmányozásával nyerhetünk további adatokat a korai templom még korábbi átépítéseiről. Az oltár alapozása Az oltár 115 cm hosszú és 80 cm széles, téglalap alakú kőalapozás formájában maradt meg. Legmagasabb része — a DK-i sarkánál — 16,5 cm-t emelkedik a téglapadló fölé. Itt egy nagyon omlékony, sok kagylóhéjat tartalmazó, 48x36 cm-es fertőrákosi lajtamészkő-tömb emelkedik ki a szentély visszabontott falainak magasságáig. Az oltár alapozásának Ny-i, első részén megfigyelhető, hogy az alsó két alapkő É-ra 70 cm, D felé 43 cm hosszú. A habarccsal összefogott alapkövek 24, 26 és 28 cm vastagok. Az oltáralapozás D-i és K-i felületén, a padló feletti részen megmaradt a sima felületű, vöröses barna, illetve narancssárgás színű festéssel díszített vakolat. A lebontott szentély legkésőbbi téglaburkolatos szintjétől 30 cm-rel mélyebben található az oltár alapozásának alja (3. kép 1.). Ezen a kőalapon állhatott a templom egyetlen szárnyasoltára, amelyet — az 1651. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint — Szent Miklós és a három magyar szent király festett képei ékesítettek. A képeket Naprághy érsek készíttette

1

6. Az élénk színekkel festett, becsukható táblákból összeállított szárnyasoltár a templom 1662. évi lebontása után az új templom főoltárára került, de az 1663. évi jegyzőkönyv szerint „a magas szentélyben eltörpül a főoltár a maga kis képeivel, ezt még kicserélik". Ugyanakkor írja a Canonica Visitatio a régi templomról, hogy a szentély baloldali falában volt a szentségháza beépítve, a fülkét kovácsolt vas rács védte. Az esperesi kerület legszegényebb templomának tartotta az 1641. évi jegyzőkönyv a rákosi templomot, amelynek — a soproni ispotálytemplomtól ajándékba kapott — misekönyvét 1512-ben nyomták Velencében. A kőből faragott keresztelőkút, a fából készült szószék mellett, említik a felszereléseket, kegytárgyakat, miseruhákat, zászlókat. A fentieknek, természetesen, leletmentésünk már semmi nyomát nem találhatta. Bán János i. m. 17. o. Naprághy Demeter győri püspök (1606—19) kénytelen volt legtöbbször Rákoson tartózkodni, mert a győri püspökvárat a német katonaság tartotta megszállva. Innen ment könitakra. Rákoson papot is szentelt. 35