Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Lovas Gyula: A szolnoki vasúti csomópont nehéz hónapjai 1944. június — október

utolsó három kocsiban 15-ös gránátok voltak. Ez a három kocsi éppen a gyorsraktár mellett állt. A bombák robbanása szétszórta a városban a gránátokat, még a víztorony előtti parkban is feküdt három darab. Ezek nem robbantak fel. A 16 kocsiból álló lőszervonatot ugyan egyetlen találat se érte, de személyzete mind elpusztult. A bombázás történt pénteken reggel. Jöttek a különféle munkaszolgálatosok, a mozgó osztálvméniökség, katonai alakulatok. Kedden délután a 606-os már keresztül ment az V-en. Ez volt az „ Urlauberzug ", mely azonban polgári utasokat is vitt, ezért MA V-kocsik is futottak vele. Ezután apránként egy-egy vágányt adtak át, de egy hónap alatt már minden vágány járható volt. Minden váltót helyreállítottak, de csak kéziállításúak lettek, nem volt biztosítóberendezés..." A június 2-i légitámadás után Szolnokon is összeállítottak egy menekítőszerelvényt. Ez az I. vágányon állt. Legtöbbször egy 22-es gép, talán öt személykocsival. Amikor elrendelték a légiveszélyt, ezzel a szerelvénnyel kimentek az állomásról azok, akiknek beosztása ezt megengedte. Gyakran motorszerelvényt adott erre a feladatra a vontatás. Július 10-én támadták ismét amerikai légierődök a szolnoki csomópontot, ezúttal azonban nem az állomás volt célpontjuk. Tóvizi Lajos ekkor Szolnokról Tiszaföldvárra kerékpározott: „...Mikor Rákóczi és Rákócziújfalu között voltam, a szentesi vonal fölött repült öt gép, délről északi irányban, majd kanyarodtak. Egy gép kivált a többi közül, lemaradt talán egy kilométerre, majd bombarobbanások sorozata hallatszott. Nem láttam, hogy a reptérre hullottak-e a bombák, vagy a Tisza-hidra, esetleg Szajolra. Megálltam. Van ott egy kunhalom, felhúzódtam arra és ott ültem egy darabig. Egyszerre láttam, hogy a szentesi vonal felett ismét öt gép repül felém. Egyszerre ismét robbanássorozat hallatszott, s a gépek repültek tovább. Akkor elhatároztam, hogy visszafordulok Szolnokra... Este kijöttem szolgálatra, akkor mondták, hogy a Tisza-hidat találat érte. Nem is a hidat, hanem a parti nyílás lábához esett egy bomba, de a híd tartóin keresztül. Úgy döntöttek, hogy a híd balvágányát lehet használni, de csak motor-vonatokkal, mozdonnyal nem. Akkor összefogtam nég\> motorvonatot, így 16 kocsis szerelvény lett belőle, s azzal pilinckéztem a balvágányon Szolnok—Szajol között és lebonyolítottam a személyforgalmat. Ez a megoldás olyan jól sikerült, hogy csak 10-15 perces késéssel jöttek-mentek a vonatok. Akkor menesztő voltam... Időközben a hídon megkezdték a sérülések kijavítását, s ennek köszönhetően röviddel később ismét mozdonyokkal is közlekedhettek a hídon. " Az amerikai hadvezetés bombázógépeit az állomások elleni támadások folyamatos ismétlése mellett egyre inkább a hidak lerombolására küldte. A Tisza hidjai közül legelőbb a szegedi Tisza-hidat támadták a légierődök. Az 1944. július 3-án végrehajtott légitámadás során a híd három pillére ugyan megrongálódott, de sebességkorlátozással még használható maradt. Augusztus 20-án érte Szolnok állomást a következő légitámadás. Sok bomba esett az állomásra, a rendező-pályaudvar kapta a legtöbb bombát. Találat érte az állomás víztornyát is. Ezen a napon alkalmazták először a „Légiveszély" jelzést. Sz. Balogh István fegyverneki polgár a szolnoki térség elleni légitámadásokról feljegyzéseket készített. A részletet abból vettem át: „...Augusztus 21-én a kettes vashidra hullt a bombazápor. 22-én a vasútállomást és környékét éri bombatámadás... A pályaudvaron felszaggatott pályatest, bárhova nézel, nem látsz egyebet pusztulásnál. Most már a napok nagy része légiriadó alatt telik el... A híd 341