Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Lovas Gyula: A szolnoki vasúti csomópont nehéz hónapjai 1944. június — október

A XI. vágányon állt egy lőszervonat, 36 kocsi lőszer. A mozdonyvezetője Garamszegi volt, vonat\>ezetője Dina békéscsabai vonatkísérő. Akartam kiküldeni Szajol felé, de Dina vacakolt valami számadással. A VII-en állt egy szénvonat, sziléziai szén, azt küldtem ki mert az ment. Az I-ről még elküldtem a ládányi motorvonatot, az 8.05-kor indult. Az I-en állt egy utánpótlási vonat, arra ráhoztam egy német „bumbardó" gépet. A szénvonat húzott kifelé. Küldtem az utánpótlást szállító vonatot is, hogy húzzon kifelé, s ha áll a váltó, menjen utána... A gépkísérő azonban szólt, hogy a gyorsáruraktárnál megállt az utánpótlást szállító vonat vége. Biciklivel akartam kimenni a toronyba, hogy állítsam a 9l-es váltót, hadd menjen a vonat. Aztán elmentem inkább megnézni, mi van a kiértékelő bunkerban. Épp hívták Szolnokot. Felvettem a telefonkagylót: Orosháza jelentkezett, hogy nagy tömegű gép repül fölöttük északnyugat felé. A következő pillanatban Szentes beleszólt: —A Tisza vonalára fordulnak! Egymás után mondta Nagytöke, Kunszentmárton, Tiszaföldvár, Martfű a jelentését, hogy Szolnok felé fordulnak. Na, most megkapjuk a magunkét. Paulovits állomásfőnök ebben a pillanatban ugrott be az óvóhelyre: — Itt vannak! Én a kiértékelő asztal mellett ültem a sarokban. A következő pillanatban minden elsötétedett, a világítás megszűnt, megindulta tánc, a „ladikázás". Azonban volt egy ötpercnyi szünet. Valamelyik távírász kiment az előtérbe, és bekapcsolta a szükségvilágítást. Akkor jött a második széria. Kinéztem az előtérbe a kémlelőablakon. Ott volt négy' német. Kettő ült a lépcsőn, egy a hokedlin, egy állt. Aki a hokedlin ült, annak orrán-száján dőlt a vér. Beugrott egy német tiszt pisztollyal a kezében: —

Alle heraus! Mindenki kifelé! De mikor látta, hogy milyen helyzetben van egyikük, leg\'intett, s végül is ott maradt mind a négy. Mikor eltelt egy fél óra, szólt Paulovics: — Lajos, maga nőtlen ember, menjen be a postára. Próbálja meg a nagypostáról felhívni Pestet és tájékoztatni az üzlet\>ezetőséget, hogy mi van. Kiléptem a bunkerból, az ajtó mellett feküdt egy hatalmas szürke test. Ugy visszaugrottam, mint amikor az egeret orron verik. De tíz-tizenöt perc múlva csak elindultam a városba. Arra égett a nagybarak, emitt égett a „Lausanstelle ", a tetvetlenítő állomás. Amikor mentem a nagypostára, a Liget utca sarkán németek sorakoztak ásókkal, talán 50-60 katona. Ott a közelben feküdt vitéz Kovács kollégánk hullája, akkor éppen szabadnapos volt... Másnap reggel forda szerint jöttem szolgálatba. Paulovics, a főnök azonban visszaküldött: — Lajos, menjen vissza, jöjjön ki estére. A lehető legnagyobb felfordulás volt akkor még az állomáson. Húzták még a hullákat. Rengeteg volt a német halott. Még az én szolgálatomban érkezett Szolnokra két szabadságos vonat. Az egyiket a III. a másikat az V. felé hoztam be, de megfogtam gyakorlat szerint a fertőtlenítőnél. Ott a németek kiszálltak, s mentek a fertőtlenítőbe. .4zok nagy része elpusztult ott. Mikor este kijöttem, a főnökhelyettesi irodában ültem, mert oda hoztak a katonák a postáról egy vivőfrekvenciás telefont. Azon beszélgettem egy a postán ülő leánnyal, kinek kapcsolnia kellett ott a telefonomat. Annyiból állt a szolgált eleje, majd éjfél tájban jelentkeztek a különböző oda irányított műszaki alakulatok. Mikor kivilágosodott, akkor kezdődött a legborzalmasabb. Jött az egyik asszony: — Főtiszt úr! Nem tudom mi van az urammal! — 5 akkor megszólalt a másik: —Bizony, Imrét láttam a hullaházban. Az asszony összeesett előttem. A naplózónak, egy Nagy nevezetű kollégának az apja a fűtőházi segédhivatalban dolgozott. Sírva jött hozzám: — Tóvizi úr! A fiam nincs többé! Ugy érte a halál, hogy' futott az anyja felé, s kettőjük közé esett a bomba. Egyszerre haltak meg mindketten. Se fiam, se feleségem! Hetvenhárman, vagy hetvennégyen pusztultak el a vasutasok közül, de nem teljes a névsor. Abel Imre se szerepel benne... Abel Imre bunkerja mellé esett egy bomba, alája bújt és feldobta azt. Fél cúgos cipőjét találtuk meg, tele volt valami sárga porral. A katonai börtön foglyai ásták ki a fel nem robbant bombákat, 212 vagy 218 bomba esett a vágányok közé. A többit nem is számolták. Akkor egy állomási helyszínrajzba berajzolták a bombák becsapódásának helyét. Az állomásépületet egyetlen bomba se érte. Azonban egy akna szívóhatása a resti város felöli falát kihúzta, a nagy étteremnél. A két lyra volt végigbombázva. A 36 kocsi lőszert egyetlen találat se érte a Xl-en. Az I. vágányon álló Nachschubzug-ot találatok érték. Azon voltak teherautók, személygépkocsik. Az 340