Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Gömöri János: Fertőrákos Árpád-kori temploma

eltávolították. Itt is megmaradt azonban egy nagy (26x24 cm és 22 cm vastag) mészkőkváder. A sírgödörrel átmetszett szentélyfalon az alapozás aljáig látszik a fal szerkezete, megfigyelhető, hogy szinte kizárólag lapos gneisz köveket használtak, de helyenként nagyobb folyami kavicsok is az alapfalba kerültek. (2. kép) Az első templom legkésőbbi téglapadlóját — amely a szentélyben majdnem az egész felületen megmaradt — az oltár mellett mind a két oldalon szabályosan sorbarakott téglákból készítették. A DK-i részen, az oltár mögött fél téglákból állították össze a padlóburkolatot. A lebontott szentély fala ettől a téglapadlótól 20—24 cm 3. kép. Járószintek K—Ny-i metszete a szentélyben. „A", 3,2,1: Járószintek. 4: A szentély fala. 5:1)1 pillér a fakorlát nyomával. 6: 1662-ben épült fal. 7: Árpád-kori humuszos réteg. 8: Lajtamészkő magasan áll fenn. Belül 1—2 cm vastag vakolat maradt meg, amely a legkésőbbi szint, a téglapadló felett narancssárgára volt festve. Ez a vakolat azonban korábbi, mint a téglapadló, mert változatlan vastagságban folytatódik lefelé a padló szintje alá. de festés nélkül. Arra nincs adatunk, hogy korábban festve voltak-e a szentély falának magasabb falfelületei. A templom szentélyében, az omladékban megmaradt freskótöredékek figurális motívumai között látható egy 5—7 cm átmérőjű, fekete kontúrvonallal körberajzolt, vöröses, testszínűre festett fejábrázolás részlete, dicsfény íves vonalával. Vannak zöld, piros, sárga, barna színű töredékek is. A vakolatokon helyenként 3 mészréteget lehet megfigyelni és a freskótöredékek a 3. rétegen találhatók. Feltehető tehát, hogy a szentély kifestése a legkésőbbi (3. kép 1.) járószint kialakításához, a XVI. sz.-hoz köthető, amikor az in sitii feltárt vakolatfelületeken is megjelenik a festésnyom. A szentély lebontásakor viszonylag kevés freskótöredék került az elterített törmelékrétegbe, több darab a fal kőanyagára ragadva látható. Feltehető, hogy az erős habarcs nem pergett le nagy mennyiségben a szentély bontásakor, ezért a freskómaradványokat a kövekkel együll beépítették az új templom falába. Vizsgáljuk tehát meg a korai templom szentélyének padlószintjeit, mert ennek alapján alkothatunk képet a nagyobb felújítások relatív időrendjéről. A járószinteket nem kronológiai sorrendben számoztuk, hanem felülről lefelé haladva, ismertetésük viszont időrendi sorban történik. 31