Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Nagy Alpár: Liszt Ferenc és korának eszméi

alapgondolata ugyancsak 'A kovács'-csal közös." A Munkáskórus megírásakor Liszt úgy gondolta, hogy a mű akkor „lázító hatású lenne, ezért utasította Haslingert. hogy egyelőre tartsa vissza a javított korrektúrát, míg kissé lecsillapodik a forradalmi helyzet — ami sokatmondó bizonyítéka annak, hogy nem szívesen vált a harcok közvetlen részesévé. Az emberi jogok iránti elkötelezettsége ellenére riasztónak tartotta a katonai konfliktus következményeit" (A. Walker) Hamburger szerint a Munkáskórusban Lamennais. Schiller, Beethoven szellemével találkozunk: ő nem forradalmat akart, hanem „békés szociális átalakulást a kereszténység nevében." Ennek bizonyítására Hamburger idézte Fanny Lewald emlékiratainak (1888) azt a részét, amiben, az emlékirat írójának állítása szerint, Liszt ezekben a napokban kijelentette: „Hiszen esztelenség, vétek, bűn most a Marseillaise-t énekelni. Minek nekünk e vérszomjas himnusz egy olyan szociális átalakulásban, melynek lényege a szeretet, s mely egyedül a szeretet által lehetséges? — ...Az elsők között lennék, hogy fegyverért kiáltsak, véremet áldozzam, és ne remegjek a guillotine bárdjától, ha a guillotine lenne rá hivatott, hogy a világnak békét és boldogságot adjon. De ki gondol ilyesmire? Arról van szó, hogy békét hozunk a világba azáltal, hogy a közösség minden egyes tagjának igazságot szolgáltatunk. Arról van szó, hogy azok az eszmék diadalmaskodjanak, amelyeknek majdani teljes győzelme biztosnak látszik." Akkor, amikor élete nyugvópontjához jutott, letelepedett Weimarban, a világ s benne hazája megmozdult. A március 15-i események hírei Weimarban jutottak el hozzá. „Bevallom, hogy én, aki mindig utáltam a politikát, nem tudom többé, hogyan védekezzek ellene — írta már 24-én Sayn-Wittgenstein hercegnének. "Lehetetlenség honfitársaimtól megtagadni a megérdemelt rokonszenvet." Március 30-i keltezéssel Marie d'Agoult-hoz küldött levelében az áll: „Honfitársaim nagyszerű dolgokat műveltek, szívem mélyéből örülök." Szelénvi úgy tudja, hogy Liszt a Magyarországról jövő „zavargások" miatt 1848ban lemondott szülőföldjének (Doborján, Kismarton) meglátogatásáról. Más kutatók ennek ellenkezőjét erősítették: a látogatás megtörtént, s csak utána, július elején utazott vissza Weimarba. Tény, hogy 1848 májusának elején Bécsben volt Carolyne-nal. Szállásuk a Hotel zur Londonban volt, ahol az iijú medikusok egy csoportja május 6-án szerenádozott tiszteletére. A. Walker Lina Ramannra hivatkozva idézte Liszt beszédét, amit a szálloda erkélyéről intézett a diákokhoz: „Amikor a hangszerek elfoglalják helyüket, még mindig kell egy ügyes karmester is. hogy összehangolja különféle hangzásukat. [...] A hangszerek a helyükön vannak, de még nincs meg az ügyes karmester. Hangzavar és lárma nem hoz sok eredményt. Olyan vezető kell. aki szuronyt szegez!" 1848-ban készült el a Hungaria-kantáta bariton szólóra, vegyeskarra, Franz V. Schober szövegére. Weimar 1849. április 9-i keltezéssel ajánlólevelet adott Kossuth Párizsba küldött diplomáciai képviselőjének, gróf Teleki Lászlónak, Marie d'Agoulthoz, arra számítva, hogy a grófnő befolyása Franciaország köztársasági köreiben „segítséget nyújt Telekinek a magyar forradalomért vállalt nehéz missziójában" (Milstejn). 1849 tavaszán Drezdában vállalt forradalmi szerepe miatt — a drezdai forradalom balsikere után — Wagnert segítette Zürichen át Párizsba menekülni. Később lépéseket tett Wagner amnesztiája érdekében. Károly Sándor nagy herceghez írt levelet 1849. május 23-i dátummal. Idézzük idevonatkozó részleteit: „Fenség az idő annyira az eseményeké, hogy úgy látszik, nincs helye a leveleknek és a csevegésnek, bizonyos számú —elég haszontalan — közvetítő eszme és érzés kicserélésének akkor, 313