Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Nagy Alpár: Liszt Ferenc és korának eszméi

származó cseh huszita dal. az „Ein feste Burg ist unser Gott" protestáns korál, ineg a „Henri Quattre"-dal Marseillaise-szel kombinált témájára épült volna. László Zsigmond szerint „e dalok részben a hitnek is zendülései, a protestáns hit dalai — dogmatizmusmentes hívő forradalmár kiállása a népek egysegéért, a szabad ember szolidaritásáért." Hamburger Klára „a művészi és szociális forradalom egységének mindennél beszédesebb bizonyítékáénak nevezte a „Forradalmi szimfónia" vázlatát, amelyben „a tegnap még a katolicizmusban menedéket kereső, apatikus fiatalember a Marseillaise-t kívánta feldolgozni, s még egv protestáns francia népdalt, a 'Vive Henri IV.' kezdetűt is bele akarta szőni." A partitúra vázlatának tartalmi utasításai, amelyek úgyszólván jelszavak, érzelmek, helyzetek zenei mottói — elégedetlenség, felháborodás, bosszú, rettegés, szabadság, zavargás, eszeveszett zavaros kiáltozás, bizonytalanság, furcsaság, nyugalom, a királyi gárda indulója, kétség, támadás, csata, a nemzeti gárda indulója, lelkesedés —ugyancsak a forradalom kezdeti napjaiban kerültek kottapapírra a szabadságszeretet, a forradalmiság konkrét formáival jelzett program szolgálatában. A „kor szimfóniájának" tervezeti alapeszméje túlmutatott szerzője protestantizmus iránti rokonszenvén. Sokkal mélyebben gyökerezett, többek között a saint-simonizmus tanításaiban. Az újkeletű különös tanokban talált tápot Liszt emberszeretete, érzelmi éhsége, dogmatizmustól mentes vallásossága, művészi önérzete. Megtudta, hogy a testnek — bár a középkorban igazságtalan kiközösítéssel, egyházi átokkal sújtották — vissza kell nyernie régi jogait, biztosítani kell az emberek anyagi boldogságát is, enyhíteni kell a legszegényebb, legszerencsétlenebb osztály sorsán. A vázlatos „Forradalmi szimfónia" a fiatal művész szociális és politikai meggyőződésének világos, határozott művészi kifejezése volt, továbbá első próbálkozása, Berlioz „Fantasztikus szimfóniájá"-t is megelőzve, a szimfonikus programzene területén. Fiatalsága, jóhiszeműsége, lelkesedése folytán hatalmas ambícióval fogott megírásához, ám kezdeti lendülete később alábbhagyott. Ennek elsősorban kiábrándulása volt az oka: a júliusi forradalom nem érte el igazi célját, a hatalom nem került a harcoló nép kezébe, nem került az értelmiség, a szellemi arisztokrácia legjobbjainak kezébe se, akikkel Liszt erősen rokonszenvezett. A pénzarisztokrácia kerekedett felül. Az események gyors egymásutánja is elsodorta a koncepciót, aminek mind komolysága, mind méretei meghaladták a fiatal szerző képességeit. Hamburger Klára úgy véli, hogy „az ifjú pianista mesterségbeli képzettségének hiánya, más hangszerek és a zenekar területén való járatlansága" is oka volt a munka félbehagyásának. Viszont fokozódott Liszt vonzalma a saint-simonizmushoz, aminek humanitárius eszmevilága —mint Milstejn írta — „tökéletesen megfelelt a liberalizmus és a polgári haladás eszméiben csalódott fiatal művész hangulatának". Zászlóvivői a szocializmust Jézus tanításaival kapcsolták össze. Liszt eljárt a mozgalom gy űléseire, megismerkedett az irányzat irodalmával. A Saint-Simon tanait népszerűsítő előadásokon Amand Bazard eszmefuttatásait hallgatta, rokonszenvezett Chevalier-vei, F. David-del, H. Carnot-val, rajongva szerette mentorát, Lamennais abbét. Az abbé azon a véleményen volt, hogy a híveknek az Egyház iránti közönyében legfőképpen maga az Egyház a bűnös, a modern fejlődést célzó eszméknek van egy olyan magja, amely összeegyeztethető az Egyház szellemével; a jelenlegi szociális állapotok rosszak, azok helyébe újakat kell teremteni, továbbá: ha a katolicizmus továbbra is fenn akarja tartani magát, ne a fejedelmek és a gazdagok, hanem a szegények, az elnyomottak pártjára álljon, modern, demokratikus, haladó legyen. 305