Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Nagy Alpár: Liszt Ferenc és korának eszméi

megválasztása egyelőre zűrzavaros volt, hiányzott belőle idősebb korának átgondoltsága" — összegezte egyik mai életrajzírója. A francia romantika irányzatain túl különösképpen hatott rá Byron regényes költészete, forradalmi tevékenysége, példája, közvetlen részvétele a carbonarik mozgalmában, a görögök szabadságharcában. Másfajta politikai események is, a francia tömegek elégedetlenségének növekedése, a demokratikus irányzatok megerősödése, a szabadelvű ellenzéki irodalom térhódítása is közrejátszottak abban, hogy eltávolodott a konzervatív romantikától, s valamennyi „régi" világot védelmező irányzattól, és rátalált a saintsimonistákra, megismervén az utópista szocializmus tanait, elsősorban Saint-Simon tanításait. „Igaz, hogy Liszt csak 1830 végétől foglalkozott komolyan a saint-simonizmussal, de kétségtelen, hogy lényegét 1830 előtt, sőt több adat alapján feltehetően már a válság éveiben is ismerte — vélekedett J. I. Milstejn —•. Figyelmét aligha kerülhették el Bazard 1829-ben tartott előadásai, néhány, a saintsimonizmus tételeit ismertető előadáson talán ő maga is részt vett, még valószínűbb, hogy ismerte a 'Producteur' című folyóiratot, Saint-Simon tanítványainak — Bazard-nak, Enfantin-nek és Rodrigues-nek — lapját, s bizonyos, hogy olvasta a 'Globe' című folyóiratot, amely 1830-ban a saint-simonizmus hivatalos lapja lett." II. Franciaország társadalmi fellendülését, a Bourbonok reakciós politikája elleni küzdelmét szellemi síkon Görögország, Spanyolország függetlenségi küzdelme, az orosz dekabristák felkelése, a carbonarik itáliai mozgalma is segítette. A francia belső helyzet szintén robbanásra készen állott, jelezte a mélyreható politikai, társadalmi változásokra törekvések radikalizálódását, a Bourbon-ház uralmának végét. A „mereven retrográd ultra irányzat" (Kosáry Domokos) szinte kiprovokálta az összeütközést. Amikor X. Károly és Polignac miniszterelnök 1830 júliusában alkotmányellenes rendelkezésekkel próbálta uralmát a választási eredményekkel szemben fenntartani, Párizsban 27-én forradalom tört ki. Kispolgárok, diákok, munkások háromnapos utcai barikádharc után — trikolórral a kezükben, ahogyan az Delacroix képén látható — július 29-én elfoglalták a Tuileriák palotáját, a francia monarchia szétesett, a király lemondott, elmenekült. A vezetést a szervezetlennek bizonyult radikális köztársasági erők helyett a liberális politikusok vették kezükbe, Lajos Fülöp orleans-i herceget ültették trónra. Az a párizsi kerület (Rue de Maontholon), ahol Liszt lakott, szintén a forradalmárok kezére került. „Alighogy meghallotta a puskaropogást, kirohant, s tanúja volt a macskaköves montmartre-i utcákon zajló heves közelharcoknak — olvashatjuk Alan Walkernél. A tömeghez csatlakozva La Fayette tábornokot éltette. Napóleon hajdani katonáját, aki felkarolta a nép ügyét." Liszt egész addigi szellemi, fizikai fejlődéséből következett a lelkesedés az 1830-as júliusi forradalomért. Ugyancsak Alan Walker írta, hogy Lisztet a nagyszerű események „felrázták letargiájából", „önemésztő passzivitását izgatott rokonszenv, forradalmi láz" váltotta fel. Már nem gyötörte keserűség, testben, lélekben megférfiasodott. Ezt a változást fogalmazta meg édesanyjának jól ismert mondása: „Az ágyúk gy ógyították meg". Másutt, nyilvánvaló túlzással, úgy fogalmaztak, hogy amikor a lelkesedés, a cselekvés vágya magával ragadta, amikor elhatározta, hogy művészetével száll harcba „az emberiség jogaiért" — „kitört belőle a magyar temperamentum." Tudjuk, „Forradalmi szimfónia" vázlatát vetette papírra, ami — tervei szerint — a „Hadd legyen örömük a boldog remény" kezdetű, Giskra idejéből 304