Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Horváth Zoltán: Sopron szabad királyi város téglaégetője (1830-1893)

elvesztette a közvetítő kereskedelemben vitt szerepét. Piaca összeszűkült. A polgárok tőkéjüket ismét építkezésbe fektették.

4

8 A gazdasági életben történt változást még a téglaégetések száma is tükrözi: 1874ben 24 téglaégetés volt, 1875-ben 20, 1876-ban 16, 1877-ben 12, 1878 és 1881 között évente 10. Az 1880-as évek közepétől az égetések száma ismét 20 fölé emelkedett.

4

9 A várost az 1800-as évektől jelentkező építkezési kedv felkészületlenül érte, mert téglaégetőjét nem fejlesztette. A városi téglaégetőben a magántéglagyárosok által már régóta gyártott nagyobb méretű téglák égetésére csak 1885-ben tértek át.

5

0 A város téglamestere 1874-től Hasenöhrl Ferenc, a Friedrich-téglagyár téglamesterének hasonnevű fia volt.

5

1 Az akadékoskodó tanács 1888-ban magyarázatot kért tőle, hogy a téglaégetéskor miért használt több szenet, mint amennyit a szerződésben előírtak. Hasenöhrl válasza: a kemencébe a nagyméretű téglából kevesebb fért.

5

2 A tégla égetése az 1880-as években is a már 1830-ban meglévő két kicsi és az 1846-ban épült téglaégető kemencében történt. „A sok fejű" közgyűlés és a tanács vezetői egyáltalán nem javasolták a körkemence építtetését. Friedrich István örökösei 1885-ben létesítettek körkemencét, Lenk Lajos hármat készíttetett: 1882. 1889-, 1891ben.v

l A Lenk és a Friedrich téglagyár termelése gőzgéppel 1893-ban falazótéglából és tetőcserépből 5-6 millió volt.

5

4 Termékeiknek piacot a vasútvonalak kiépülése után külföldön is találtak. A városi vezetőség 1893-ban a belügyminisztériumhoz írt felterjesztésében azt olvashatjuk, hogy „a téglagyárak mindinkább kiterjedtek és a körkemencék felállítása által oly fokra emeltettek, hogy velük a városi téglavető, amely körkemencével nem bír. semmiképpen sem vetélkedhet" és kérte a téglagyár eladásának engedélyezését. Az ingyenes téglajuttatásokat ugyanaz a közgyűlés engedélyezte, amely a téglaégető eladását szorgalmazta. A téglaégető bérbe- vagy eladásáról több ízben is tárgyaltak a különféle bizottságokban és közgy űlésben, mert az „veszteséges" volt. A pénzügyi bizottság 1874-től szinte minden évben javasolta a téglaégető bérbeadását, 1876-ban pedig azt az építészeti bizottság is indítványozta. A közgyűlés azonban „az időt" nem tartotta alkalmasnak, ezért „a téglaszükséglet (égetés H. Z.) minimumra leendő szorítása mellett" határozott."*

5 Az újabb tárgyalásra 1883 márciusában került sor. A bérbeadás hívei szerint a téglagyár a közülethez (a joghatósághoz H. Z.) egyáltalán nem illő üzlet, mert árengedéskor „a városi adminisztráció nehézkes és alig valósítható meg". A bérbeadás ellenzői azzal érveltek, hogy a városi téglagyár szabályozza az árakat és ellátja téglával a városi építkezéseket.

5

6 A városi téglagyár eladását elsőként Réseli Ferenc téglamester javasolta 1862. október 25-én. Jelentette, hogy évről-évre ráfizetéssel dolgozik és a város által meghatározott áron nem tud termelni.

5

7 48 Horváth Zoltán: Sopron városias fejlődése a kapitalizmus első időszakában (1848 -1914) Ssz. 1985,124-126. o. 4

9 Uo. Fase. XXV. Nr. 22787. 5

0 Polgármesteri jelentés im. 1885. 31. 5

1 SVL. APOe. Fase. XXV. Nr. 20987. 5

2 Uo. Fase. XXV. Nr. 23729. - 1888. február 14. 5

3 Uo. Fase. XXIV. Nr. 8355., 9068 és 10060 5

4 Sop. Ker. Ipkam. Jel. im. 1893. 96. 5

5 SVL. APOe. Fase. XXV. Nr. 20987. Közgyűlési jkv. kivonat 4002/441 szám. - 1876. november 15. 5

6 Fase. XXV. Nr. 22787. - 1883. március 3. 5

7 Uo. Fase. XXV. Nr. 12750. 1862. november 30. 297