Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Horváth Zoltán: Sopron szabad királyi város téglaégetője (1830-1893)
A téglagyár eladásáról 1893. május 15-én határozott a közgyűlés. Ezúttal az építészeti hivatal és a pénzügyi szakbizottság nem javasolta eladását, a városháza felépítése előtt. A közgyűlés azzal indokolta az eladást, „hogy a szükséges téglamennyiség épp oly olcsón kapható", mintha gyártanák. Hogy kedvező áron adhassák el a téglaégetőt, öt árverést is tartottak. Az egyiken Kund Gottlieb, illetve Steiner György 7700 írt-ot ígért. A téglaégetőt Friedrich Ágost vette meg 8750 írt-ért. 3 8 A város téglakemencéiben 1893-ban már nem égettek téglát. Az 1892. évi maradványt, 63640 db téglát értékesítették. Abból Schármár János építész, a „Pannónia" szálloda építéséhez 60000 db-ot vett. Annak „1000 darabját az árlejtési feltételek értelmében 13 frt-ért kapta". 5 9 A téglaégető hatvanéves működését csak pozitívan értékelhetjük. A város vezetői, képviselői a téglaégető évi mérlegében a bevétel és az érték közti különbözetet az 1850es évek végétől „veszteségének tekintették. Szerintünk a „veszteség"-ben nyilvánult meg a városi téglaégető hasznos volta. A város épülésére és a lakosság javára szolgált. A választott község az 1830-as években azért vállalkozott téglaégetésre, hogy a téglaárakat szabályozza: a magán téglaégetők monopólimát megszüntesse. A feudalizmus idején 1848-ig, a céhekben előllított valamennyi termék árát meghatározta, védve a lakosságot illetve a vásárlókat a M. Kir. Helytartótanács utasítására. A téglagyártás nem tartozott a céhek keretébe, arra bárki vállalkozhatott szakismeret igazolása nélkül, csupán a városnak bérleti díjat kellett fizetnie, és a terméket szabadon árulhatta. A választott község további célkitűzése az volt, hogy a tűzveszélyes fazsindelyes házak tetejének téglacserép cseréjét a tulajdonosoknak ingyen, vagy önköltségi áron juttatott téglával és cseréppel lehetővé tegye 6 0, továbbá az egyházaknak templomok, iskolák építésekor adományozott téglával és cseréppel a kegyúri jogban előírt kötelességét teljesítette, végül a középületek karbantartására és építésére szüksége volt építőanyagra. Mindezekkel a polgárok adófizetési képességét védte, miközben a városias fejlődést elősegítette, a várost szebbé tette. A városi téglaégető 1857-59-ben a soproni nyolc közötti rangsorban a harmadik volt: a kemencék számával, az égetett tégla mennyiségével és a bevétel összegével. (III. sz. tábl.) Az 1870-es években a városi vezetők elmulasztották a téglégetőnek téglagyárrá fejlesztését, többek közt a körkemencék építését. Ezért nem versenyezhettek a magán téglagyárosok termékeivel, és a közgyűlés mint testület, alkalmatlan volt kapitalista vállalat irányítására, végül a paternalista felfogás is a tőkés viszonyok közt módosult. 5 8 Uo. Fase. XXV. Nr. 24961., és Kgy. jóváhagyás. Kgyjkv 2328/72.. - 1893. március 9. Belügyminisztériumi jóváhagyás 1893 június 6-án. Lásd még Polgm. jelentés 1893. 12. * 9 Uo. Fase. XXV. Nr. 24961 6 0 Häuser Schema, Sopron, 1886. Sopronban 1880-ban a 1191 épületből 322 fazsindelyes volt. 298
