Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Szakái Ernő: A soproni Pék kereszt középkori geometriája

meg. Ezek leírásához két rajzot, azaz lapot mellékelek. Az első az alaprajzok szerkesztését, a második a magasságok meghatározását szemlélteti. Az A/l. ábra. A körben megszerkesztjük azt a szabályos, nyolcágú csillagidomot a „Grundvierung"-ot, más elnevezéssel „Achtort"-ot, mely a gótikus építészeti szerkesztések legáltalánosabb alapja és kulcsa. Az A/2, ábra. A két négyzetből alakult csillagidom metszéspontjait az egy ik négyzet oldalaival párhuzamosan felosztva, középütt egy kisebb négyzetet kapunk, melyből egy kisebb csillagidomot szerkesztünk. Az A/3, ábra. A szerkesztés vastagabb vonalai a lépcső, a vakmérműves pillértörzs befoglaló négyzete, a pillérlábazat és fejezet méreteit adja az alaprajzban. Az A/4., ábra. A címerpajzsokkal díszített évszámos vállkő alaprajzi méreteit és a fiilke metszetrajzát adja. Az A/5, ábra. A tetősisak alulnézetét, a fülkét díszítő szegmensívű keresztboltozatát és a sátortető vájatos párkányprofilját adja. Az A/6, ábra. A már második ábrában is megjelenő kisebbik achtort a magassági méretek meghatározó egysége, mely a nagy achtortból kiemelten „aus dem Grunde nehmen" kap szerepet, mint azt a B lapon szemléltetem. A B jelű lap ábrázolásán az említett achtort ötször egymásra emelése adja a teljes magasságot. Meghatározzák a lépcső, a lábazat, a törzs, a fejezet, a vállkő, a fülke és oromdíszes sátortető magasságát. A középkori kép azonban más volt, és ezt az olvasó fantáziájára bízom már; mert amit én az A jelű lapon hat külön rajzként szemléltettem, azok egy középkori műhelyrajzban egymásba fonódtak, egy rajzban összegeződtek. Mindebben rejlik az a műhelytitok, melyet egy családon belül is csak a beavatottak, a mesterséget gyakorlók ismerhettek. Senki más. A műhelygyakorlatnak megfelelően a természetes nagyságú alaprajzról vett méretek alapján elkészülhettek az egyes faragványok, melyeket szekéren vagy akár bigán, az ősi kőszállítón kivittek a helyszínre, ahol már várt az elkészített alapozás; és felállították a művet, majd végül vidám színesre kifestették. Érvényre jutott Albertus Magnus, a párizsi egyetemen tanító domonkos szerzetesnek az egész középkoron át érvényes meghatározása: „...Miként a test szépségében megkívántatik, hogy tagjainak legyen kötelező aránya, és hogy szín ragyogjon rajtuk..." azt a Pék kereszt is tanúsította egészséges iljúkorában. így láthatta még 1497-ben, ha ott járt Sopron város határában Valentini Caesar, a ferrarai udvar követe, aki arról írt úrnőjének, hogy „Sopron kis város, de nagyon szép" és hadd tegyem hozzá, hogy annakidején a Pék kereszt is igazán szép volt. Gondoljunk erre, ha meglátogatjuk a múzeumkertben, a Csatkai Endre utcában. * * * 116