Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
KERÍTÓHALASZAT - 1. NAGYHÚZÓHÁLÓ - A nagyhúzóháló használata: húzás karóra
nem tudjuk. A szélhajtó kiiszt úgy látszik már akkor is, ugyanugy mint a „...múlt században a bécsi és a cseh műgyöngykészítők számára óriási tömegben fogták, mert pikkelyeiből kitűnő „gyöngyesszenciát" lehetett előállítani"^ 1 Ugyanígy vagyunk a XVI. századból említett „gyakorháló"^--val is, amiről csak annyit tudhatunk, hogy sűrű szemű háló lehetett, ezért kapta a „gyakor" nevet, ami egyúttal arra is utal, hogy meg esetleg ritkább szemű háló is volt, abban az időben e területen. Mikulics Markó 1556-os leveléből, viszont már következtethetünk a húzóháló meglétére, ill. a kerítő halászatra, mert ő már pontosan megírta, hogy hány tanyát „vonyatott"^. Az azonban ebből sem tűnik ki, hogy ez milyen hálóval történt és, hogy azt partra húzták-e, avagy a mostani belső halászatnak megfelelően a vízben szedték-e fel. Az írásos adatok alapján tehát - eddigi kutatásaink alapján - a húzóháló e területen való előfordulását, biztosan csak a XVI. század közepére tehetjük. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy e hálót a XVI. sz. előtt nem használták a Fertőn. A formai összehasonlító anyag alapján viszont, már messzebbmenő következtetéseket vonhatunk le. A nagyhúzóháló, formáját tekintve, pontosan megegyezik a Herman Ottó által bemutatott „gyalomhálóval" 1^ mely Jankó János szerint „...török eredetű, az AlsóVolga mellől való"^~\ így lehetséges, hogy a gyalommal együtt a fertői húzóháló is a török érintkezés koráig vezethető vissza, mely a magyarsággal együtt került a Fertőre. E feltevésünket az is bizonyítaná, hogy a nyugati nagyhálók általában zsáknélküliek, s azokkal főleg partra kerítenek^ 0. A németek tehát ezt a hálótípust nyugatról nem hozhatták magukkal, hanem csak ezen a területen ismerkedhettek meg, a magyarság által idehozott keleti formával, amit ők is átvettek és továbbfejlesztettek, ill. tökéletesítettek, olyannyira, hogy ma már a magyar halászságra is hatast gyakorolnak uj módszereikkel, amint azt a kávafa kengyellel való ellátása, valamint a hajtócsiga átvétel is bizonyítja. Ezeken kívül azonban még nyelvi téren is érezhető a hatás. így pl. területünkön a magyar halászság körében a gyalom és a tanya szó teljesen ismeretlen, s helyettük a németektől tükörfordítással átvett húzóháló", ill. „húzóhel" elnevezés használatos. Az egyes halászcsoportok megjelölésére vonatkozó „kötés" kifejezés is egyre inkább háttérbe szorul a németes „banda" szó használata mellett. A „folóc" pedig közvetlenül a német „Flosse" (die Flosse-n) átvétele. Az a tény azonban, hogy területünkön a kerítőhalászat szakkifejezései közül néhány szó német eredetre vezethető vissza, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy esetleg a húzóháló is a németek által került a Fertőre. Ugyanez vonatkozik természetszerűleg a kishúzóhálóra, vagy gyaloghálóra is, amely a formáját tekintve pontosan megegyezik a nagy húzóhál óval. Mielőtt azonban ennek ismertetésére rátérnénk, bemutatjuk a nagyhúzóhálóval történő jeges halászatot, melynél - mint majd látni fogjuk — ugyancsak német hatás észlelhető. 1 7' VARGALajos-MKAFerenc, 1937. 17 2 TAKÁTS Sándor, é.n. 219. 17 3 TAKÁTS Sándor, é.n. 219. 17 4 HERMAN Ottó, 1887. 286-288. 17 5 JANKÓ János, 1900. 557. 17 6 V.o. BELÉNYESY Márta, 1953. 153. 117
