Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

KERÍTÓHALASZAT - 1. NAGYHÚZÓHÁLÓ - Jeges halászat nagy húzóhálóval

Jeges halászat nagyhúzóhálóval A húzóhálóval történő téli jeges halászatra nem minden évben kerülhet sor. Néha eltelik 5-6 esztendő is, míg végre a jégen dolgozhatnak vele, de akkor is csak pár napig. Szükséges ugyancsak, hogy a jég kellő vastagságot elérjen, a halászokat elbírja, de nagyon vastag hótakaró ne fedje, mert ez gátolja, sőt bizonyos esetekben (pl. nagy hófúvások idején) lehetetlenné is teszi a munkát. A túlságosan vastag jégpáncél (5060 cm-es) is meghiúsíthatja a jeges halászatot, (gondoljunk csak az 1928/29-es télre). A legalkalmasabbak azok a telek, melyek elég hidegek ahhoz, hogy a jégtakaró a kellő vastagságot elérje (10-15, esetleg 20 cm), de a csapadékhullás sem túlságosan nagy, az u n. száraz, hideg telek. A magyar Fertőn legutóbb 1956-ban volt alkalmas az időjárás a jeges halászatra, Fertőrákos térségében. A téli halászatot mindig nagy készülődés előzi meg. A halászat előtti napon a halászgazda néhány társával kimegy a tóra, hogy kiszemelje, kiválassza a halászatra legalkalmasabb helyet, ami nagy körültekintést igényel, mert ettől függ a háló rendes járása és a fogás eredménye. Addig a többi halász rendbe szedi a hálót, és előkészíti a szükséges eszközöket: a szánkókat, jégpatkókat (10. ábra), jegellőket, csákányokat, fejszéket, rohonyokat, vagy vezetőrudakat, a rohony- vagy rúdhajtóvil Iákat, rözsönyöket (55. ábra), hajtócsigákat és a letartocsigát, valamint a kosarakat, hálózsákokat, a kifogott halak reszére. A rohony, vagy vezetőrúd (Stangel) 16-17 m hosszú, rendszerint 3 darabból összepántolt fenyőgömbfa (55. ábra. a.). A halászok szerint akkor jó, ha nyers, mert így nagyobb a súlya. A rohony- vagy rúdhajtóvillát (Gabel) kováccsal készíttetik, és ennek köpűjébe teszik a kb. 1.5 m hosszú nyelet, melyet 30-40 cm-es keresztfával is ellátnak. A rözsön (kampós rúd, kereső) (Sucher) rendszerint görbe akácfából (szükség esetén egyéb fából) készül, melynek végén még egy „gombbal" ellátott rövid gömbvas is van (55. ábra. d.). A húzóhálóval a jeges halászatnál 9 ember dolgozik. Ebből kettő a jegelő v. lékelő akik kétoldalt a rohony- vagy hajtólékeket vágják, kettő a rúdhajtó, v. rohonyhajtó, négy a kötélhúzó (hálóhúzó) és egy,- általában a halászgazda - az irányító és a háló kezelője. A halászat megkezdése előtt már a parton mindegyik felköti a csizmája nyaktalpára a jégpatkót (Fusseisen, Steigeisen), amelyet bokaszíj módjára erősítenek fel. Amikor kiérnek az előre kiválasztott helyre, a halászgazda kijelöli a beadólék, kiszedőlék és „saroklékek" helyét, mellyel egyúttal megadja a rohonylékek vagy hajtólékek irányát is. A kimérésnél a távolságot hozzávetőlegesen a lépések számából állapítja meg. így pl. a saroklékek a beadótól 160 lépésre helyezkednek el (s). A gazda e lékek helyén felvágja a jeget, és az onnan kikerülő kis jégdarabot jelként odateszi a lyuk mellé. A tanya, a húzás hele eléggé szabályos ötszögű idom (56. ábra), amelynek szélessége a jeges halászatnál használatos húzóháló nagyságától függ (200-240 m), hosszúsága pedig attól, hogy mekkora területet akarnak lehúzni (mekkorán akarnak keríteni), s ennek megfelelően a két párhuzamos oldala 1-1.5 km hosszúságú, is lehet. A hosszúságot a lékek számával állapítják meg - a jegelők számolják a kivágott lékeket, - s ennek megfelelően lehet 80-100 lékes is a húzás, ill. kerítés helye. 118