Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

SZÖVETKEZETI HALÁSZAT

mindig megtalálták a módját, hogy a szomszédoknak, rokonoknak és a falubeli jó ismerősöknek néhány kg halat juttathassanak ill. eladhassanak az ügyvezető tudta és beleegyezése nélkül. A szabályzat szerint ugyanis még a saját szükségletükre visszatartott halból is le kellett vonni a százalékot. A naponta kifogott halat a halászok - rendszerint a brigádvezető és még egy társa lehetőleg még aznap este, de legkésőbb másnap reggel szállítókosarakban autóbuszon (esetleg szekéren) bevitték a soproni halcsarnokba, ahol a halakat osztályozták fajtájuk és nagyságuk szerint, majd lemérték, és ennek alapján utalták ki a brigádnak a megfelelő pénzösszeget. 1954-ben a ponty átvételi ára kg-ként - az osztályozástól függően - 14-17,- Ft, a csukáé 11-15,- Ft, a vegyes-, vagy fehérhalé pedig csak 5-6,Ft volt (A ponty es a csuka kivételével a többi halfaj itt is csak mint vegyes-, vagy fehérhal szerepelt). A beszállított halat a napi fogyasztói aron vették at ugyan a halászoktól, de azok az így kijött végösszegnek csak a 70 %-át kapták kézhez, amin a brigád a létszámnak megfelelően egyenlő arányban osztozkodott. A 70%-ból 60%-ot munkarészesedés címén, 10%-ot pedig eszközhasználati díjként kapták. A végösszeg visszamaradt 30%-ából a szövetkezet 10% forgalmi adót fizetett, a 20%-ból viszont egyrészt a szövetkezet és a halcsarnok ügyvitelével kapcsolatos költségeket fedezték, másrészt a vízterület használatáért járó állami bért fizeték. Amit a kishalászok és a brigád tagjai egyénileg (tehát nem a brigádban közösen nagyhúzóhálóval, hanem azon kívül még kisszerszámmal) fogtak, azt is csak a szövetkezeten keresztül értékesíthették, és ebben az esetben is a kilogrammonkénti fogyasztási áron kiszámított végösszeg 70%-át kapták. A szövetkezeti halászat a halászok megélhetése, kereseti lehetősége szempontjából előnyösnek bizonyult, mert egy jó halász átlagos havi keresete - az egyénileg es a brigádban teljesített fogásának eredményeként - az 1800-2000,- Ft-ot mindig elérte, sőt meg is haladta, de még egy közepes képességű halász is megkeresett havonta 1300-1400,- Ft-ot. Azonkívül a halászoknak, - de főleg a brigádvezetőnek - nem volt gondjuk az értékesítésre és a bérlet fizetésére, mert mindezt a szövetkezet ügyvezetője intézte. A szövetkezet a halászok által beszállított halat egyrészt helyileg a soproni halcsarnokán keresztül értékesítette, másrészt Budapestre, Győrbe, Szombathelyre, Kőszegre, Mosonmagyaróvárra, Kapuvarra és Csornara szállította - kosarakban jegelve - vasúton. Az értékesítéssel sohasem voltak nehézségeik, mert bármilyen nagy mennyiségben el tudták adni a halat. A szövetkezet azonban minden előnye ellenére 3 éves működése után 1956-ban feloszlott, s helyét a Halbiológiai Kísérleti Kutatóintézet foglalta el az elektromos halászat kikísérletezése céljából. 1956-ban már a Kutatóintézet bérelte a területet, s természetesen ez a legmodernebb halfogóeszközeivel a halászokat is elcsábította a szövetkezettől. így jelenleg a fertőmenti községek halászai szinte kivétel nélkül itt dolgoznak, egyrészt a régi eszközeikkel, másrészt a korszerű elektromoskészülékekkeF48/b 248/b ^ szövetkezet újraalakult a győri Előre HTSZ keretében. 1988-ban egy-egy halász a havi 20-25 ezer Ftot is megkereste. S. E.) 178