Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
ÖSSZEFOGLALÁS
Az eszközkeszlet kialakulására, meghonosodására, elterjedésére, történeti fejlődésére és ethnikus vonásaira vonatkozóan pedig - eddigi kutatásaink alapján - a következőket állapíthattuk meg: 1. Kürtő'. Az egyszerű szárnylészás kürtők formái az osztják, a fejlettebbek pedig a délorosz területekről kerülhettek a Fertőre - a magyarság közvetítésével,— s ez utóbbiak speciális típusait - azok hatására - már itt hozhatták létre. Az egyszerű középlészás kürtők is osztják vagy délorosz területekről valók, a fejlettebbek viszont már helyileg alakulhattak ki a szárnylészások hatására, ill. mintájára. A Herman Ottó által bemutatott könyökös elrendeződést! kürtőforma csak ezek múltszázadi egyedi változatának tekinthető. 2. Varsa: A hálóvarsa csak 1878-ban került területünkre a Duna alsó szakaszáról Schreiber János halász közvetítésével, s azóta általánosan elterjedt, sőt kisebb-nagyobb változtatásokkal az eredeti forma még tovább is fejlődött. A vesszővarsa természetesen ettől kezdve fokozatosan kiszorult. 3. A varsás-lészás rekesz: — amely tóban alkalmazott nádcégeként fogható fel — helyileg alakulhatott ki, és az itt bemutatott formájában az 1880-as éveknél régebbi nem lehet. 4. A kerítéses rekesz: A csatornákban történő alkalmazása 1775-nél régebbi nem lehet, viszont a patakokban történő használata esetén elképzelhető, hogy eredete - a szárnylészás kürtőkkel együtt — a délorosz területekre vezethető vissza. 5. Nagyhúzóháló: A Fertőn a magyarság honosíthatta meg, és az osztrák halászok ezt átvéve tökéletesítették, továbbfejlesztették. Meghonosodásának idejére azonban mindaddig nem adhatunk választ, amíg a „gyakor", „lőbő", „Bollfy" stb. hálók formáját és e kifejezések pontos jelentését meg nem ismerjük. Természetesen ugyanez vonatkozik a többi hálóra is. 6. Kishúzóháló: Szintén a magyarok által kerülhetett a Fertőre s lehetséges, hogy a méretei megnagyobbodásával ebből fejlődött ki a nagyhuzóháló. 7. Tükörhálók: Eredetük még tisztázatlan, lehetséges, hogy a varsával együtt, csak 1878-ban kerültek ide, ugyancsak Schreiber János közvetítésével a Duna alsó szakaszáról. 8. Karikás cérnaháló: Csak 1956-ban honosodott meg Fertőrákoson a velencei halászok és Liedtke Alfonz hatására. Régebbi alkalmazásáról nincsenek megbízható adataink. 9. Emelőháló: A mai emelőhálót a XV. században már alkalmazott „pók" továbbélő formájának tekinthetjük. 10. Merítő: Eredetére, kialakulására vonatkozóan feltevésünk kettős: 1. vagy a Velencei torol került a Fertőre, vagy a Fertőről a Velencei tóra, 2. vagy a két területen egymástól függetlenül alakult ki a speciális hidrológiai viszonyok hatására. 11. Tapogató: A vesszőtapogatót a mocsaras környezetben létrehozott tapogatóformák helyileg továbbfejlesztett alakjának tekinthetjük. A dróttapogatót pedig csak a vesszőtapogató formájára létrehozott egyedi alaknak vehetjük. 12. Szigony: Az oldaltvágó szigony német eredetű, és a XIV-XV. századi német telepesekkel együtt került a Fertőre. Ettől kezdve terjedt el itt általánosan. 13. Horog: A többszemes átkötő horgászatot Lietke Alfonz honosította meg a német halászság körében. így annak alkalmazása csak 10 éve terjedhetett el. A csukahorog kialakulására és elterjedésére nincsenek adataink. Egyszerűségét tekintve létrejötte bizonyára egészen korai századokra tehető, néphez v. területhez azonban nem köthető éppen az egyszerűsége miatt. Egészen vázlatosan összefoglalva ez minden, amit az eddigi kutatásaink alapján a magyar Fertő halászságának eszközkészletéről elmondhatunk. 164
