Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

JOGI VISZONYOK

JOGI VISZONYOK A Fertő tó halászati joga egészen 1945-ig, az egyes víztulajdonosok kezében volt. így kisebb részben a környező községekhez, nagyobb részben viszont az Esterházy hercegséghez, a Széchenyi grófsághoz, Sopron városához és a győri püspökséghez tartozott. Mivel azonban az egyes községek tavi területeit főleg nádasok borították, - s így azok halászatra kevésbe voltak alkalmasak, - ezért a halászoknak Sarrod es Széplak vízterületét az Esterházy herceg mexikói uradalmi intézőségétől, Hegykőét, Fertőhomokét, Hidegségét és Fertőbozét a Széchenyi család hegykői uradalmától, Sopronét és Balfét a várostól, Fertőrákosét pedig a győri püspökség rákosi uradalmától kellett bérelniük. (Területünk birtokviszonyait lásd az 5. térképen). Az egyes uradalmak a bérösszeg megállapításának alapjául az állandóan vízzel borított területek holdszámát vették. Általában egy, esetleg 2 kg halat, illetőleg ennek mindenkori fogyasztási árát számították a holdankénti bérleti díjnak. Tehát attól függően, hogy hány holdat béreltek a halászok, annyiszor 1 ill. 2 kg hal fogyasztási árát voltak kötelesek befizetni az uradalom pénztárába, akár egy összegben, akár részletekben, de mindig a kiszabott határidőre. A halászokkal a bérelt területre vonatkozóan „halászati bérszerződést" kötöttek, amely egy évre szólt, legtöbbször a folyó év április 1-től, a következő ev március 31-éig. A Fertő magyar részén a vízterületet az uradalmaktól leginkább a halászbandák bérelték, akik azt esetleg a kishalászoknak még albérletbe is kiadták. Béreltek azonban a kishalászok önállóan is. Ezek vagy többen összeálltak, s így együtt vettek fel egy nagyobb területet, vagy külön-külön egy-egy kisebb vízterületre szerződtek. Ezeken kívül, akadtak még olyan jobb módú gazdák, kocsmárosok is, akik az egyes községek határában egyedül bérelték ki a halászható vizet. Ezek már kizárólag csak „bérlők" voltak, mert ők maguk nem halásztak, hanem saját eszközeikkel másokat felesbe dolgoztattak. E bérlőmódokra már Mika Ferenc és Breuer György is utal, az 1920-as évek jogi viszonyainak bemutatásánál. A halászok. „Kisebb-nagyobb társaságokba tömörülve kibérlik a községek és uradalmak Fertő-i részét. A halászatot mindenki a saját számlájára dolgozva folytatja. Természetesen kivételt képeznek a kerítőhálóval dolgozók, kik ötönként egy-egy társaságot alkotnak. A kibérelt területet nem osztják fel egymás között. Egyes bérlők felesbe dolgozó részhalászokat is alkalmaznak. A részhalásznak nincsen szerszáma, a gazdája varsáit kezeli, ezért a fogott hal fele az övé"

23

1. Az egyes halászbandák, hogy minél nagyobb síkvízi részhez juthassanak, - ami a kerítőhalászat gyakorlásához elengedhetetlenül szükséges, - néha nemcsak a saját 23

1 MIKA. Ferenc-BREUER György, 1928. 106. (A halászati joggal kapcsolatban v.o. SOLYMOS EdeSOLYMOSNÉ GÖLDNER Márta, 1978. és SZILÁGYI Miklós, 1988. S. E.) 165