Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

REKESZTŐ HALÁSZAT - 2. HÁLÓVARSÁK - A varsa használata

az, amikor a varsákat kiszedi, és a sűrű nádra rakja fel. E célból a nádszálakat a víztől kb. fél méterre eltördeli, hogy könnyebben ráhelyezhesse ezeket. Nyáron nagy melegben a gondos halász minden nap szárogatja varsáit a déli órákban 2-3 óra hosszat. Ilyenkor nem elég csak minden második nap szárogatni. A varsát egyrészt tehát a szárogatással, másrészt pedig a kátrányozással óvják a korai szakadástól, ezzel növelik tartóssági idejét. E célból a kátrányt nagy edényben felmelegítik és ebbe belemártják a varsát. Ez a halászat szempontjából nem előnyös, mert a kátrány kellemetlen szaga és fekete színe miatt a hal a varsát jobban elkerüli. Ennek ellenére ezt az eljárást mégis használják a varsa tartóssága érdekében. 44. ábra. Egyszárnyú hálóvarsa 1886-ból. (Hegykőről) (Országos Néprajzi Múzeum: 5.612 és 5.613 1. sz. alatt) A varsával íváskor és déli szél esetén lehet sok halat fogni. Hátránya, hogy a ponty nem nagyon megy bele. „Ha tiszta a víz, és süt a hold, akkor meglátja a varsát a ponty, és a világér se megy bele, inkább megdöglik előtte. Csak zavaros vízben és sötétben lehet a pontyot megfogni varsával. Csukára és kárászra viszont nagyon jó a varsa, mert 90