Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

REKESZTŐ HALÁSZAT - 2. HÁLÓVARSÁK - A varsa használata

azok buták, nem olyan ravaszok, mint a ponty. A pontynak jobb a kürtő, mint a varsa, mert oda úgy belemegy, hogy eszre sem veszi, azt hiszi, a nád között megy"

1'*! A tóban a varsákat márciustól egészen novemberig használják. Télre tizesével összekötözik, és a padláson vagy a kamrában tárolják. Végezetül itt kell még megemlítenünk a kétszárnyú varsa csatornában történő alkalmazását is. Ezt főleg ivás idején alkalmazzák. Ezzel zárják el az ívó hal útját. Lerakhatják egyenesen is, meg kettesen is, aszerint, hogy egy, ill. két irányból várják-e a halat. Ha kettesen teszik le, akkor a két varsa farkarója kerül egymás mellé. A varsa két szárnyát pedig a csatorna partjáig húzzák ki, és ott a szárnykarókkal rögzítik (43. ábra). Ha a csatorna szélesebb, mint az atlagos varsa szárnyainak hossza, akkor a varsa szárnyait nagyobbra kötik, hogy a csatornát pontosan átérje. Ezt is este rakják le, és reggel nézik fel. Tavasszal a tömeges halvonulas idejen azonban nappalra is leteszik, és kb. minden 3-4 órában lehalásszák. Ezek a hálóvarsa alkalmazásának módjai a magyar Fertőn, melyek - mint már láttuk - a szélirányhoz és az ennek megfelelő haljáráshoz igazodnak, kivéve az ivás idejét, amikor az időjárástól függetlenül is tömegesen vonulnak a halak a sekélyebb vízre. E hálóvarsák alkalmazása az osztrák területen is általános lehet, bár ezek formáját és kötéstechnikáját sajnos nem ismerjük, s így az azonosságokra, összefüggésekre, vagy az esetleges különbségekre vonatkozóan nem tehetünk megállapításokat. A varsák elterjedéséről, használatáról Kari Stundl az 1947-es tanulmányában ad némi képet. Ő irja: „Sehr verbreitet ist auch der Fang mit Reusen, vorwiegend sind dies Trommelreusen, auch trichterförmige Reusen mit Leitgarnen stehen im Gebrauch.Nach Bloch waren im Jahre 1941 ungefähr 6000 Reusen am See in Verwendung,..."142 Feltűnő, hogy amig a tó osztrák részén a dobvarsa kedvelt fogóeszköz, addig a magyar területen ezt halfogásra egyáltalán nem használják. Kutatásaink során csak Fertőhomokon találtunk dobvarsát, de ez sem fonálból, hanem dróthálóból készült, mivel nem halászatra, hanem a vízi pocok (Arvicola terrestis L.) fogására alkalmazzák. A hálóvarsa alkalmazását a Fertőn is megelőzhette a vesszővarsa használata, bár erre pontos adatunk nincs, mivel a régi leírásokban nem tesznek különbséget vesszőés hálóvarsa között, hanem csak egyszerűen varsát említenek. Kis' József ugyan az 1797-es leirasában a vesszővarsaról tesz említést: „Van ellenben Vidra, Róka, Vadmacska elég, mellyek sokszor a' legújabb és erősebb vesszőből font varsájokat is a' halászoknak öszverágják, ha halakat sajdítanak azokban"

1 Azonban ez az adat sem a Fertőre, hanem inkább a Hanságra vonatkozik. Mindenesetre vesszővarsa ezen a területen is lehetett, ha nem is nagy számban, mivel a kürtő célszerűbb fogóeszköznek bizonyulhatott ennél, de azért a lészás rekesztésnél is (lásd 113.

p.), meg egyedileg is használhatták. E feltevésünket igazolja Mikulics Markónak Nádasdy Tamáshoz 1556-ban írt levele: „...immáron nem halásznak, hanem kürtővel ki mit foghat és versával, az igyekszik halat fogni" 144 itt a „versa" kifejezés nyilván a vesszővarsára vonatkozhatott, mivel a hálóvarsa csak 1878-ban került a Fertőre. Akkor jött ide Fertőbozra Schreiber János, aki az első hálóvarsát készítette a Fertőn. Azelőtt az itteni halászok ezt nem is ismerték. ^Zsugonits Ferenc. 14

2 STUNDL, Kari, 1947. 23. 14

3 KIS' József, 1797. 347. 14

4 TAKÁTS Sándor, én. 219. 91