Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

REKESZTŐ HALÁSZAT - 1. KÜRTŐ - A kürtő leállítása

meg a visza is, akkor a hal könnyen becsúszik, nem üti bele az orrát. A lésza nem üti orrba, hanem szépen elcsúszhat mellette" A viszát a lészához kapcsolják, és úgy húzzák ki, hogy kb. 3 m-es kapu maradjon, amin keresztül még hajóval is be lehet menni az udvarba (22. ábra). Az udvar kapujánál ugyanúgy, mint a kotrocénál, a nádfalat visszahajlítják. A viszát, lészát és futólészát is lenyomják az iszapba. Amikor az egész szerszámot így leállították, akkor a fejen és kotrocon megcsinálják a legfelső fonást, majd nyesőollóval egyenletesre levágják a nádszálakat, hogy szebb legyen a kürtő. Azután leverik a karókat, mert nem elég csak az iszapba lenyomni a nádat, karókkal is meg kell erősíteni a nádfalakat, hogy jó erősen álljanak. Különben a hullám vagy a vihar kidöntené ezeket. A karók a hullámokat felfogják. A fejet 7 karóval erősítik meg, egyet középre vernek le (a nyelvvel szemben), majd hármat jobbról és hármat balról. A karókhoz minden fonásnál gyékénnyel erősítik a nádfalat (23. ábra). A kiskotrochoz már csak 6 karót vernek le, itt már ritkább a karózás, mert ide hajóval nem járnak. A nagykotrochoz még letesznek nyolcat, majd a viszához és lészához minden 3-4 méterre egyet-egyet. A futólészát már ki sem karózzák, ha sürü nádba megy, mert ott megtartja a nád. Végül a fejbe kavicsos homokot szórnak, hogy a hal az iszapot alul ki ne túrja;,,...mert szorult helzetébe azt is megteszi, hogy kitúrja az egész fejnek az állát, kibontja és megszökik. De ha kavicsos homokot egy arasznyi vastagságban a fenekére szórunk, az bántja a hal orrát, és ezért nem ás"' Ezzel egy pontyfogó kürtő leállítása véget ért, állíthatják le a következőt. A kürtőről és fogósságáról egy kürtőző halász így vélekedik: „A kürtőt nagyon szeretjük, kitűnő fogószerszám és olcsó, mert itt egy fillérbe se kerül, csak egy kis ügyesség kell a megcsinálásához. A leállítás után állandóan őrködik, fogja a halat. Csak fülel a csörgőben és várja a halat. A varsa ennek csak inasa, ez jobb, ez minden halat összeszed... Ha sok a hal, akkor minden órában lehalásszuk, kiszedjük belőle a halat. Hajóval a fej mellé evezünk, és meredivel kimerjük. Azt már messziről lehet látni, hogy mellik fejben van sok, mert annak a nádja vizes. A hal nem marad benne vesztig, mindig ugrik, s így a vizet fellocsálja. Mikor viszont az ember odamegy, meghúzza magát, fülel, mintha benn se lenne, ollan huncfut... A lehalászáskor a fejet mindig ellenőrizni kell, nem rongálták-e meg, nem vágták-e el a szálakat, mert akkor a hal könnyen kiszökik belőle, Ezért amikor hajóval melléjárunk, a nádakat sorba meghúzogatjuk, ha elvágták, akkor feljön a nádszál. Az illent azonnal pótolni kell. A nyelvet is meg kell nézni, pontosan fedik-e egymást, mert ez nagyon lényeges... Ha 5 kürtőfej jól van leállítva, annyit foghat vele az ember, amennyit akar. A fontos az, hogy jól ki kell választani a heleket, ahová ezeket letesszük, mert ha a kürtőt rossz helre állítjuk le, akkor akár el is rothadhat mégse tudunk vele fogni"'''. A kürtőt mindig olyan helyre kell letenni, ahol tömegesen kifelé, - a sekély víz felé - illetőleg befelé - a mély víz felé - járnak a halak. E kétirányú mozgásukban a kürtő megakadályozza őket, és így biztosan a fejbe kerülnek. Lényeges, hogy a szerszám az ilyen területet teljesen elzárja, a hal ne tudja megkerülni, akkor valóban minden arra jövő halat megfog, és a varsánál jóval termelékenyebb lesz. ívás idején két fej 2-3 q * ^ Zsugonits Ferenc. ^ * ® Zsugonits Ferenc. ^ Zsugonits Ferenc. 74