Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

A FERTŐ TÓ

A fertő szó jelentése a nyelvtörténeti adatok tanúsága szerint régebben lehetett: „rét", „mocsaras hely", „tó", „folyó", „vizesen csicsogó hely", „agyagos, tapadós, sáros hely". Jelentése tehát az első pillantásra nagyon változatosnak látszik, úgy tűnik, mintha ez vizes rétet, mocsarat, folyót és tavat egyaránt jelentett volna. Azonban, ha ezt tüzetesebben megvizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez a szó - a fentebb említettekkel kapcsolatban, - korábban mindig csak jelzőként szerepelt, - a jelzett szóval együtt állt - mint pl. „fertő rét", „fertő mocsár", „fertő tó", „fertő folyó", „fertő hely". Ezekből vált ki aztán később jelentéstapadással a fertő köznév, eleinte csak ingoványos, pocsogós, iszapos, sáros hely, majd időszakos tó. vagy állandójellegű nádas állóvíz jelentésben. „Végül pedig a köznévből tulajdonnév lett: Fertő ...amely több „tó"-nak volt a neve, így pl. jelölte a Neusiedler See-t, a Velencei-tavat, a Vértesalja tavat és más állóvizeket". A köztudatban azonban a Fertő sző, mint tulajdonnév, ma már csak a Neusiedler See-re vonatkozik, melyre földrajzi megjelölésként is általánosan elfogadott. ~~ A Fertő a korai századokból fennmaradt oklevelekben, nagyon gyakran nem mint tó, hanem mint folyó szerepel, amiből vizének időnkénti nagyfokú összezsugorodására következtethetünk. A Fertő állandó vízingadozásával talán a világ legszeszélyesebb tavának tekinthető. Az elmúlt évszázadok során folyton változtatta alakját, nagyságát, és természetesen ennek megfelelően mélységét is. Az időszámításunk utáni I. században „... hatalmas kiterjedésű volt, s az egész Hanságot elöntötte a mai Győr vidékéig. Azután kiapadt, de a XI. sz. végén gyorsan megtelt vízzel. Kálmán király (1095-1116) ugyanis az „Ujtó"melletti Oeden-Burgba hívta meg Bouillon Gottfriedet a keresztes hadak átvonulásáról tanácskozni. A tó azonban apadni kezdett. Az apadás nagyon gyors lehetett, mert egy 1318-ból származó okmány a Fertőt „folyónak" nevezi, s megemlíti, hogy adót szedtek rajta. Ez csakis úgy magyarázható meg, hogy a tó erősen összezsugorodott, s nagyon keskeny víztükre volt, legnagyobb része pedig kiszáradt"^. Az árpádházi királyok idejéből származó oklevelek nagy része csak „Stagnum Ferteu", „Fluvius Ferteu" néven említi. Sőt még a későbbi, 1324-ből, 1346-ból és 1435-ből eredő okiratok is „fluvius"-nak jelöl ik

2

4 A tó vízfelülete tehát csak a XV. sz. közepétől emelkedhetett újra, de akkor nagyon rohamosan, mert a keleti partján levő helyiségeket (Vitézfölde, Urkony) ki is kellett üríteni. A XVI. század közepéig állandóan növekedett, s erre az időre - az akkori adatok szerint - vízállása már valószínűleg magasabb lehetett, mint jelenleg. E század második felében, (1560 körül) azonban már újra apadni kezdett5. 1568-ban egy bécsi bizottság vizsgálta meg az apadás okait, mivel „... a Fertő tó vize rendkívül megcsökkent, s egészen váratlanul a mélyebb területekre húzodott vissza. Ennek következtében a tó halállománya nagy mértékben megfogyatkozott, s a környék halászai csekély eredménnyel tértek vissza halászó útjaikról. Bécs piacáról elmaradtak a Fertő környékének községeiből hetenként megjelent szekerek, melyek a Fertő halait szállították a császárvárosba. Bécs népe nem kapta meg a bizonyára olcsó és kedvelt fertői halakat. A lakosság elkeseredése akkora volt, hogy a város panaszt terjesztett az 2

2 ERDŐDI József, 1937. 88-89. 2

3 VARGA Lajos, 1931. 133-134. 2

4 ÉLŐ Dezső, 1937. 19-20. 2

5 VARGA Lajos, 1931 134. és ÉLŐ Dezső, 1937. 20. 22