Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
A FERTŐ TÓ
uralkodó elé. Az udvari kamara, mely bizonyára nagyon szívén viselte a birodalmi székváros lakosságának élelmezési gondjait, hamarosan bizottságot küldött a Fertő környékére. Ennek az volt a feladata, hogy megállapítsa a halászat nagyfokú megcsökkenésének és a Fertő nagyarányú apadásának okait... A bécsi bizottság beutazta a Fertő egész környékét és lelkiismeretes munkát végzett. Megállapította, hogy a Fertő vize valóban nagyon megapadt, és a partoktól messzire elhúzódott. Ennek az okát keresve azt is megállapította, hogy a Rábca vizét, mely addig a Fertőbe ömlött özv. Nádasdy Tamasné más irányba vezettette, felduzzasztottá, és malmot építtetett melléje Ám az özvegy főúrné más „bűnt" is elkövetett: Sarródtól Pomogyig töltést építtetett, s azon vámot szedett, ami nem lett volna baj, de a súlyos következmény az volt, hogy a töltés elzárta a Hanság és a Fertő-meder vízterületének közlekedését. A bizottság jelentésében nagy szakismerettel kimondotta, hogy a Rábca vizének elvezetése, s a Hanság és Fertő vízgyűjtő területének egymástól történt elzárása okozta a Fertő vizének káros visszahúzódását. Javasolta az udvari kamarának, hogy rendeletére özv. Nádasdy Tamásné a folyót vezettesse vissza a Fertőbe, s a töltést is romboltassa le, miáltal a tó apadása megszűnik, s újra vízzel fog megtelni. Ez a javaslat a Hanság és a Fertő hidrográfiai viszonyainak mai ismerete mellett is kétségtelenül megállja a helyét... Arról azonban semmit sem tudunk, hogy az udvari kamara felszólította-e özv. Nádasdy Tamásnét a javaslatok végrehajtására. Sokan valószínűnek tartják..."26 Mindenesetre a századfordulón, és a XVII. század első felében megint nagy volt a Fertő vize. A tó apadásáról csak 1683-tól 1738-ig hallunk ismét. „A parti lakosok az 1737-es száraz esztendőben kocsin közlekedtek a Fertő medrén át"-^. „1738-ban egy ruszti bognármester átgázolta, s úgy jutott át a keleti partra, 1740 körül pedig csaknem teljesen kiszáradt^. Viszont a következő évben már rohamosan emelkedet a vízállása. „Gróf Széchenyi Miklósnak herceg Esterházy Miklóshoz címzett leveléből tudjuk meg, hogy 1741-ben a Fertő oly erősen áradt, hogy Sarrod, Széplak, Hegykő legelője víz alá került"^. 1763-tól 1768-ig közepes a vízállása, de 1768-ban, 1774-ben és 1775-ben azonban már nagynak mondható A Fertő a legnagyobb kiterjedését a XVIII. század második felében erte el, ugyanis „...1786-ban 515 km- volt a felülete, tehát csaknem kétszer akkora, mint ma. 1811ben azonban alig volt benne víz, de néhány év múlva megtelt a medre, és 1838-ban 356 km 2 volt a tó felülete. Ez a vízmagasság 1854-ig tartotP 1. 1855-ben a Fertő vize rendes partjaitól visszahúzódott, eleinte csak lassan apadt, de 1856-ban már rohamosan, szinte szemmel láthatóan húzódott beljebb, s így 1868-ig teljesen kiszáradt, csak néhány mélyedés volt még nyirkos. A víz apadása alkalmával először a nagyobb halak pusztultak el. 1855-1858-ig 20-60 fontos életnélküli halakat vetettek az északi szelek partra. Természetesen később az egyre sekélyebb, s rendkívül átmelegedett víz, a kisebb példányokat is kiölte. 1864-ben már a legmélyebb helyeken is csak 15-20 cm mély volt a víz. 1868-ban megindult a közlekedés a tó kiszáradt 2 6 VARGA Lajos-MIKA Ferenc, 1937. 24-25 2 7 ÉLŐ Dezső, 1937. 21. ; ( 8 VARGA Lajos, 1931. 134. 2 9 ÉLŐ Dezső, 1937. 21. 3 0 KIS' József, 1797. 352. 3 1 VARGA Lajos, 1931. 134. 23
