Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

HALÁSZÉLET

hizlal és tyúkokat tart, hogy ne kelljen a húst, zsírt és a tojást vennie. A konyhában, szobában vagy a kamrában félig elkészített hálók, kisebb szerszámok, kötőtűk, kötőfák láthatók. Lakásberendezésük egyébként nem tér el a parasztságétól. Ugyanígy az öltözetükben sem mutatkozik lényeges különbség, legfeljebb csak annyit említhetnénk, hogy a halászok hétköznapokon rosszabb, sárosabb ruhában és gumicsizmában járnak, ünnepeken viszont már jobban öltözködnek, mint a parasztság, mert nem a parasztos, hanem inkább a divatos ruhákat viselik. A hétköznapokon viselt gumicsizma, szinte ismertetőjele a halászoknak és a nádvágóknak, vagyis a Fertőre járóknak. Az etkezesük nagyon egyszerű. Ebédre: leves, főzelék vagy tészta az ételük, felváltva ugyanúgy mint a parasztságnál. Főleg bab es krumplilevest ill. főzeléket készítenek. Húst csak ritkán esznek. Reggelire: tejet, kávét, krumplit vagy szalonnát, vacsorára pedig az ebédről megmaradt ételeket fogyasztják. Amikor vízre mennek, akkor otthon ebédet nem esznek, csak reggelit és vacsorát. Ilyenkor azt visznek magukkal ebédre, ami éppen akad a háznál: zsíros-, vagy lekvároskenyeret, szalonnát, kolbászt, töpörtyűt, tojást, stb. A halat mindegyikük szereti, s ezért a különböző halételek gyakran előfordulnak étrendjükben. A húst náluk a hal helyettesíti. A bort is nagyon szeretik kivétel nélkül mind, ezért meg is ragadnak minden alkalmat, hogy ihassanak, mivel ahogy ők mondják: „A hal a harmadik vízbe már nem írzi jól magát, muszáj rá bort inni. A hal először abba a vízbe volt, amiből kifogták, másodszor abba. amibe megfőzték és harmadszor a halászok gyomrába lenne vízbe, ha arra a halászok vizet innának, de az osztan má igazán ritka halász, aki még a halat harmadszor is vízbe kényszeríti"

2^ Mások szerint viszont „A halász akkor is iszik, amikor fog, meg akkor is amikor nem fog, a halász tehát mindig iszik"

2^. Ezért mondhatja a parasztság, hogy a halászok könnyen szórják a pénzt, könnyen isznak, mert azt könnyen is megkeresik, nem kell érte „a földet túrniok", mint nekik. Szerintük a halászok sohasem vetnek, csak mindig aratnak, játszva fogdossák össze a halakat. Ezt főleg az ivás idejére értelmezik, amikor a halászok valóban sok halat összefoghatnak. A halászat azonban valójában sok munkát igénylő,fáradtságos foglalkozás, a vele járó kereset meg mégis bizonytalan. Ahogy egyik adatközlőnk mondja: „Hol többet, hol meg kevesebbet fog a halász, hol meg semmit. A halászat nagyon bizontalan foglalkozás, mert ha a halász mindig sok halat fogna, akkor nem a szegin emberek halásznának, hanem az urak"

2^. Persze azért akad közöttük olyan is, aki a halászatból „meggazdagszik", még házat is tud venni, vagy esetleg egy kis földet, vagy szőlőt, ami tulajdonképpen minden halász vágya, hogy öreg napjaiban, - amikor a vízre már nem mehet, - abból megélhessen. Viszont az is előfordul, hogy egyik-másik halász kénytelen abbahagyni a halászatot és más munkát vállalni, mert nem tud megélni belőle. A szerencse tehát nagyon változó. Rossz fogás esetén a legtöbb halász nádat vág, hogy megélhetését ezzel biztosítsa. Ezt teszik a téli hónapokban is, azokon a napokon, amikor nem halásznak, vagy amikor az eszközöket sem készítik. Az eszközkészítést azonban nem hanyagolják el, mert azt az ivás idejéig el kell végezniük, hogy a fő fogási idényben ezzel már ne kelljen foglalkozniuk. ívás idején ugyanis már se ünnepük, se Heiner József. Zsugomts Ferenc. ^ Zsugonits Ferenc. 180