Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Kovács Lajos: Hasadás az Andrássy-családban a Károlyi-házaspár 1918-19-es politikai szerepvállalása miatt
KÉP-ÍRÓ a kérdés, kinek van igaza, annak aki a saját lelkiismerete szerint cselekszik mindig igaza van, — de arról, hogy maguknál a szeretet ereje nem volt elég nagy arra, hogy az ellentéteket áthidalhassa." (3. levél) Ilona erre így válaszol: „Kedves Kis Testvérem! ... Maga ment az útján, megállítani úgysem tudtam volna. Igaza van hogy ebben gyáva voltam, kellett volna magával akkor szembe szállnom, de Katus ne felejtse el (hiszen csak én vagyok egoista, maga nem!) a háború alatt olyan szenvedéseken mentem keresztül lelkileg és testileg össze voltam törve ezért ez a késő anyaság jobban megviselt mint másokat. Ezen lelki állapotnál fogva — elemi csapásnak tekintettem az összeomlást, magát is csak egy falevélnek láttam a viharba akit erősebb hatalom sodor magával az átkozott háború által beteggé tett világ neurosisa. Ezért csak féltettem magát de nem ítéltem el." (4. levél) Illetve: „Maga azt írja: nem azt veszi tőlünk rossz néven hogy más volt az elvünk, de azt hogy 'Maguknál a szeretet ereje nem volt elég nagy arra hogy az ellentéteket áthidalja'. Fordítson ezen egyet. Hát magánál a szeretet ereje milyen mély volt? Gondolkozott e maga egy perczig azon mikor elvei és a szeretet közt választania kellett? Pedig maga volt a cselekvő — vagy nem? Maga volt az aki a „régi világ" ellen fordult, mi (azaz mások, én még azt sem!) csak védekeztünk." (4. levél) Az erkölcsi dilemmákon túl érdekesek eszmei felvetéseik is. Katus írja: „Hogy mikor fogunk szegény szerencsétlen hazánkba visszatérhetni, nem tudjuk. Azt azonban érzem és tudom, hogy akár hogy fognak a magukat féltő nagyurak és zsidók utolsó erejükkel ellentállani, akár hogy fogják halom számra öletni a munkásokat, akár hogy fogják terrorizálni a népet, akár hogy fog tombolni a fehér-terror az igazságnak győzni kell, és a rágalmakból, hazugságokból, hyppocritiából, gyávaságból és önérdekből összeállított kártya vár össze fog omlani. Mert aki látni akar, és nem fogja be erőszakkal a szemeit és füleit annak lehetetlen nem éreznie, hogy nem a jövő zenéjéről van szó, de hogy a nagy átalakulásban már benne is vagyunk, amiből egy új világ fog születni. Ezen mit sem változtat az a körülmény, hogy a magyar „Trozaus[..]ania" lovagjainak sikerült a románok behívásával a jó régi viszonyokat vagyis saját hatalmukat visszaállítani, — mert nem fog Magyarországon eldőlni a Socialismus sorsa." Ilona így válaszol: „Az én internationalizmusom más mint a magáé — maga még hisz az Eszmébe én csak inernationális kapcsok megteremtésébe melyek a szocziális és pacifista fejlődést elősegítik. Lehet hogy az én hitem, mely a nationalizmus keretein belül a közös emberi kapcsolatokat keresi, mely nem osztály harczot és háborúkat hozna — de keresztény megértést ép oly utopia mint az „Eszme". Lehet hogy a mostani kínlódás már végrángatódzása az emberiségnek és nincs ki-út belőle, nincs evolutió. 96
