Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Kelényi Béla: A "mosható thangka"
KÉP-ÍRÓ a királynak, hogy hívja meg az Uddijánából (általában a pakisztáni Szvát völggyel azonosítják) származó nagy indiai tantrikus mestert, Padmaszambhavát. Tibetbe vezető útja során a mester mágikus ereje segítségével sorra leigázta az ellenséges helyi istenségeket, s buddhizmust védelmező istenségekké (tib.: chos skyong) változtatta őket. Ekkor számos bőn istenség került be a buddhista panteonba.14 Triszong Decen nemsokára visszahívta Sántaraksitát is Tibetbe. Elhatározták, hogy Padmaszambhavával együtt egy kolostort építtetnek, melyet az észak-indiai odantapuri kolostor mintájára terveztettek meg. Az épület — teljes nevén „Az Elképzelhetetlen és Megváltozhatatlan, Magától Létrejött Templom" (tib.: bSam yas mi 'gyúr Ihun grub gtsug lag khang], röviden az „Az Elképzelhetetlen", azaz Szamje — az első buddhista kolostor volt Tibetben. Középpontjában a mitikus Méru hegyet szimbolizáló háromemeletes épületével egyszerre jeleníti meg a buddhista univerzumot, és a tantrikus buddhista meditációt összefoglaló térbeli mandalát, véglegesen megerősítve ezzel a buddhizmus győzelmét Tibetben.15 Ba Szalnang pedig egyike lett annak a hét kiválasztottnak, akiket elsőként avattak szerzetessé a kolostorban. Az „apát, a mester és a tankirály" (tib.: mkhan slob chos gsum) sikeres hármasa így jeleníti meg együtt a vallási átalakulást, a buddhizmus térnyerését, illetve a tibeti buddhista világ legfontosabb alkotóelemeit: a kolostori szerzetességet képviselő szerzetest, a tantrikus tanításokat képviselő beavatott mestert és a pártfogóként fellépő, politikai hatalmat képviselő uralkodót. A három személyiséget már a legelső ismert Padmaszambhava ábrázolásoktól fogva hasonló elrendezésben ábrázolják. Az amerikai Ford gyűjteményben található, legkorábbi Padmaszambhavát bemutató thangkán (Közép-Tibet?, 14. sz.) — habár jóval több alakot ábrázol, mint az itt elemzett kép — lényegében ugyanebben a formában látható a három mester együttese,16 csakúgy, mint a Victoria and Albert Museum nem sokkal későbbi képén (Közép-Tibet?, 15. sz. második fele).17 A „mosható thangka" esetében is nyilvánvaló, hogy egy korábbi, meghatározott előkép után készítették, ami sajnálatos módon nem ismeretes számunkra. Azonban némi vizsgálódás után kiderült, hogy pontosan ugyanez a típus található meg a Ihászai Potala palota thangka-gyűjteményében, amint arról egy 1985-ben, Kínában kiadott festészeti album tanúskodik.18 [2. kép) Ironikus módon a nyomtatott képen ábrázolt figurák ikonomefriai arányai sokkal inkább megfelelnek a szabályok szerinti ábrázolásnak, mint festett előképe, vagyis nem közvetlenül a Potala gyűjteményében ta-14 Sakyapa, 1996, 231-233. p. 15 Ld. erről: Kelényi, 2012, 149-169. p. 16 Thurman-Rhie, 1991, 168-171. p. 17 Thurman-Rhie, 1991, 174-175. p. 18 Bod kyi thang да. Rig dngos dpe skrun khang, Beijing, 1985, 50. p. 88
