Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Kelényi Béla: A "mosható thangka"
KELÉNYI Béla főmuzeológus, tibetológus rágzott (tib.: dar shing rgyas pa) Tibetben, jóllehet a valóság ennél sokrétűbb, mivel a tibeti „királykor" rendkívül bonyolult politikai és vallási viszonyokat tükröz. A 8. században a régi, hagyományos tibeti vallás a bán (tib.: bon) még nagyon is jelen volt, annak ellenére, hogy államalapító uralkodó, a később első buddhista tankirálynak (tib.: chos rgyal) nevezett Szongcen Gampo a 7. században honosította meg a buddhizmust Tibetben. A tibeti birodalom, melynek élén az isteni eredettel rendelkező „hatalmas"-ok, a cenpók (tib.: btsan po) uralkodtak, a 8. századra kiterjesztették Tibet hatalmát a belső-ázsiai térségben. A második buddhista tankirálynak tartott Triszong Decen harcolt az arabokkal, törkökkel, kínaiakkal, 7ó3-ban még az akkori kínai fővárost is elfoglalta, de meg kellett küzdenie a bont követő tibeti nemesség vallási-politikai alapokon szervezett erőivel is. Az egyik legfontosabb korai tibeti forrás, a Ba család krónikája (tib.: sBa bzhed] szerint Triszong Decen fiatalkorában a miniszterek félreállították a buddhizmust, s a bán vallás teljes fényében visszatért. Ám a buddhista szertartásokat nem lehetett egykönnyen elnyomni. Jó példa erre, hogy amikor a krónika írójának tulajdonított Ihászai nemes, Ba Szelnang (tib.: sBa gsal snang) gyermekei meghaltak, egy öreg kínai buddhista szerzetest kért meg, hogy titokban végezzen el egy buddhista szertartást is, mivel azt akarta, hogy gyermekei kedvező újjászületést nyerjenek. A szertartás elvégzése után a szerzetes azt mondta, hogy fia istenként születik újjá, halott lánya pedig következő gyermekük lesz. És amikor a gyermek megszületett, ugyanolyan jel volt a testén, mint amit a halotti szertartás során a lány szájába helyeztek. Ekkor Ba megtért a buddhizmusnak. Nem véletlen, hogy amikor Triszong Decen egy magas rangú buddhista tanítóért küldetett, akkor Ba Szalnang utazott el Indiába, majd Nepálba, ahol találkozott a „bódhiszattva apát"-tal (tib.: mkan po bo dhi satva), Sántaraksitával, akit meghívott Tibetbe.13 Hanem a király aggódott, hogy az apát idegen szellemeket és fekete mágiát csempészett az országba, ezért néhány hónapra elzáratta. Mivel senki nem értett Sántaraksita nyelvén, olyan emberek után kutattak, akik tudnak beszélni vele. Végül találtak egy Ananta nevű bráhmint, aki száműzetésben volt Tibetben, miután apját egy súlyos bűnért elítélték. Sántaraksita a bráhminnal számos buddhista szöveget lefordított. Ám ekkor természeti csapások sújtották Tibetet, árvíz öntötte el az egyik királyi palotát és a Ihászai királyi kastélyba is villám csapott. Az udvarban elterjedt, hogy a helyi istenek haragjának oka a buddhizmus támogatása, ezért Triszong Decen úgy döntött, hogy jobb lesz visszaküldeni Sántaraksitát Nepálba, amíg a dolgok rendbe nem jönnek. Maga Sántaraksita is úgy érezte, hogy Tibetben még nem jött el az idő a buddhizmus elterjesztésére, ezért visszatért Nepálba. Előzőleg azonban azt javasolta 13 Wangdu-Diemberger, 2001,38-40. p. 87
