Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Banner Zoltán: Szervátiusz Tibor kolozsvári korszaka
BANNER Zoltán művészettörténész vetlen közelről szemlélő, 1961-ben megjelent szépírói vallomását követő művészeti írásaiban (majd áttelepedése után Magyarországon adott számtalan interjújában és önvallomásában, önelemzésében) tudományos pontossággal s ugyanakkor megragadó személyességgel fejti ki a maga igazát és meggyőződését a kortárs művészet dilemmáiról. A szocreál és többségi diktatúra kettős szorítása sem akadályozza meg, hogy kifejtse (1966-ban!): „Az absztrakt művészet, annak ellenére, hogy nem ábrázol konkrétan, nem jelent érzelmi, gondolati, művészeti és világnézeti hangsúlytalanságot, szenvtelen nyugalmi állapotot. Igen határozott gondolatok, érzelmek kifejezésére képes. A mű látható felépítése a lélek mély rezdüléseit, az anyagi világ külső jelenségei mögött rejlő öröktörvények felmutatását célozza. Hozzáállás kérdése, hogy e mellett a művész benne él-e a korban, kifejezi-é azt magas fokon vagy sem?" Ugyanis csak ha benne él, akkor képes olyan új formák, olyan újszerű művek létrehozására, „melyekben benne rezeg a mikro-és makrokozmosz viszonylatának számunkra új felfedezése, korunk erősen tudományos világképe, (...) korunk nagy kérdéseinek, a népek sorsának rendezése, háború és béke, általában az emberi lét célja, értelme és jövője a földtekén." Nem a személyiség, a szabadosság kultuszában, hanem egy új, monumentális közösségi művészetben gondolkozik: „Vajon a képzőművészet pusztulását jelentené-e a teljes iparosodás? Lehetséges, de minden egyedi művészetnél fontosabb a környezet korszerű alakításának megoldása, s ebben a racionális, hasznosítható formavilágnak van szerepe (...) s ez megtöltheti életünket a technika ridegségével, a civilizáció fárasztó racionalizmusával. Egy ilyen világban csak annak ellenpólusa képes menekvést nyújtani; csak a természettel, az egészséges hagyományokkal, az egész világmindenséggel való, magasabbrendű belső összefüggéseket fenntartó kapcsolat tud választ adni lelki kérdéseinkre."15 A háború után húsz évvel, még jogfosztottságunk ellenére is hajlamosak voltunk rá Erdélyben is, hogy higgyünk az emberiség bölcsességében, az európai humánumra támadó tendenciák jóra fordulásában. így hát új anyagú, szerkezetű, jelentésű közeget keresve, sorozatban készülnek azok az elvontságukban is érzéki szépségű márvány-kövületekbe rejtett és/vagy hatalmas ácsszegekből hegesztett, küllős szerkezetű, bolygórendszerekként csillogó Napisten-Jelek, amelyek, méreteik ellenére is (40x30 cm és legfennebb 110x110 cm) kozmikus tereket érzékeltetnek és jelentésüket valójában az elvont formák ragyogó tisztaságában, sugárzásában megnyilvánuló Világmindenség hordozza. És nem ezek ellenében, hanem éppenséggel ezekkel szoros összefüggésben értelmezhető a másik vonulat: a szenvedés emlékjeleinek az apokaliptikus roncsoltsága, töredékessége, szilánkossága, tehát az az elementáris indulat, amely mintegy 15 Szervátiusz Tibor: Valóság és művészet. In: Korunk, 1966/9. sz. 65
