Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)

Jovián György: Fotókról, érzelmesen

JOVIÁN György festőművész csőt, és hunyorítva méricskéli a szö­­gezés eredményét — nocsak, mintha a bal alsó sarok fél milliméterrel lejjebb volna... És végül eljött a nagy pillanat: Almási Tibi felolvassa megnyitószö­vegét: a fotó egy magas, karcsú, vi­lágoskék farmeröltönyös, fekete gar­­bós fiatalembert)!) ábrázol, orrára tolt szemüveggel, és meglehetős re­zignáltsággal a hangjában, testbe­szédében. (4. képi Talán azért, mert méltatlanul kevesen gondolták úgy, hogy aznap délutáni (kultúra)pogá­­csájukat a rokokó termekben fo­gyasszák el — arra még kevésbé szí­vesen emlékszem vissza, hogy az én kiállításom váltotta ki az érdeklődés hiányát... Pedig, ha tudták volna, hogy a megnyitóbeszéd után egy vi­lágszínvonalú produkció következik! Selmeczi Jancsi barátom, a világ tíz legjobb zenekara közé tartozó Budapesti Fesztivál Zenekarnak akkori koncertmestere, és ifjú, gyönyörű, várandós felesége, Bíró Ági, a zenekar hegedűse, Bartók duókat adtak elő. (5. kép) Az a kb. 20-25 látogató (beleértve a művészt, a kurátort, hozzátartozóikat és a Budapestről ér­kezetteket is...), akik félig sem töltötték meg a ro­kokó termet, valami olyat kaptak a fanta mellé, amit az unokáiknak is elmesél­hetnek, ha majd egyszer nyugdíjas memóriájuk működésbe lép... A megnyitó után a Duna parti Matróz kocsma kockás abrosza viselte az adminisztráció terheit. A fotó tanúsága szerint ze­nész barátaimat kevéssé 5 kép 4. kép 41

Next

/
Thumbnails
Contents