Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Jovián György: Fotókról, érzelmesen
JOVIÁN György festőművész FOTÓKRÓL, ÉRZELMESEN Almósi Tibornak barátsággal Mostanában baj van az idővel. Vagy talán az én időm telik másmilyen módon? Újabban azon kapom magam, hogy évtizede történt dolgok tolulnak elő az emlékezetem bugyraiból, oly élesen, mintha tegnap történtek volna — ami meg reggel volt, az estére történelemmé nemesül... Mondják, hogy ezt nyugdíjas memóriának hívják. Fotók között kutatgatok, ráérősen — a papírkép immáron a kőkorszak attribútuma. (2006-ban, a győri Xántus János Múzeum-beli kiállításom idején még egy becsületes, özönvíz előtti, filmes Nikon masina lógott a nyakamban, amit aztán az állandó időzavar miatt voltam kénytelen lecserélni egy digitális gépre, ami ugyan gyorsabb, de sokkal gyengébb minőségű...) És egyszer csak, egy külön borítékban, előbukkannak a képek. Ha a borítékra nem írta volna rá valaki, hogy 2006. X. 1 3. - XI. 1 2, azt képzelném, hogy az esemény a múlt héten történt, annyira belém ivódtak a megnyitó pillanatai. Az előzményekről csak annyit, hogy Almási Tibi meghívott kiállítani a Xántus János Múzeumba. A festményeket, amelyek között kettő is nagyobbacska volt, egyenként kellett elcipelni a negyedik emeleti műtermemből (lift nincs...) a Fadrusz utca sarkára, a múzeum járművéhez. Ezzel szemben Győrben az a megtiszteltetés ért, hogy régi-régi jó barátom, Mattis-Teutsch Waldemar görnyedt a képek súlya alatt, aki véletlenül, látogatóban járván régirégi jó barátjánál, Almási Tibinél, segíthetett neki a termekbe cipelni a kiállítandókat... Mire én a megnyitóra megérkeztem, a verejtékcseppek felszáradtak, a szentségelések elszálltak, a képek gyönyörűen mutattak a falakon. A kiállítás címe: „Rög-eszme". A szójáték szájbarágós, ezt talán nem kell magyarázni — annyiban fedi a valóságot,
