Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)

Ézsiás István: Nyílt levél Almási Tibor barátomhoz

KÉP-ÍRÓ

Szovátáról Bocskai Vincét és a SECU elől Tirnovan Ari Vid faszobrászt. „Bakony volt akkor az én Párizsom". Az átírt gondolatról újra Ady Endre, Ermindszent, Nagykároly és Te jutsz eszembe. A nyolcvanas években a „szellemi mágnes" sokakat vonzott nyugat felé. - Te Győrben találtál otthonra. Én is Győrben éltem egy darabig, de én tovább vándoroltam más régiókba. Mint Joláthy Attila, közös barátunk mondta egyszer: „Ezsiás, én mindig elindulok Párizsba és nálad, a Baross úton kötök ki, majd indulok újra vissza Budapestre".

A kortárs képzőművészet és a győri acélszobrászat, a közös kiállítások rendezése kapcsolt össze igazán bennünket. Akkor még nem tudtuk, de már Győr iparváros későbbi kulturális kondícióit erősítettük, hitelesítettük. A modernitáshoz akkor nekünk fogódzót jelentett az ipar. Mai szóval élve: ez már innovációs plusz volt a városnak, amit mi közvetítettünk a kortárs művészettel és a progresszív kiállításokkal, amiket együtt rendeztünk.

Az újkonstruktivizmus nyomvonalán4 írtad akkor rólam is, majd ezt én felolvastam 2010-ben az Óbudai Egyetem Gépész karán a tudomány és művészet témában rendezett konferencián. Modern magyar művészet és ipari kultúra nemzetközi kontextusban volt az innovációs kiállítás koncepciója. Tehát az én életemben fontos kontinuitást jelent a veled végzett munka, és írásaidból sokszor idéztem azóta is.

Almási Tibor szobrászkodás közben Hubertlak, 1990-es évek eleje

4 Almási Tibor: Az újkonstruktivizmus nyomvonalán. In: Új Művészet, 1991/2, 19-21. p.

26